Megcsípte a darázs, elvitte a mentő

A tanulmány egy konstrukciós séma megvalósulásaiként közelíti meg azokat a szerkezeteket, amelyekben a határozott névelővel álló ágens generikus értelmű és számosság tekintetében meghatározatlan (a formális leírásokban alulspecifikált). A korpuszalapú vizsgálat célja a konstrukcióra jellemző tudástartalmak, lexikai elemek és megvalósulások feltérképezése. Ennek módszere a konstrukció feltételezett formai jellemzőire való szűrés után 1000 példányra történő véletlen mintavétel, amelyből a releváns adatok kézileg kiválogathatók, és a minta gyakori főneveiből és igéiből kiindulva kollokációelemzés végezhető további releváns adatok kinyerése érdekében. A generikus értelmű ágensek ontológiai csoportjai a következők (fontossági sorrendben): (emberi) állapot/anyag, természeti jelenség/anyag, artefaktum, állat, növény, absztraktum, ember. A kollokációelemzések alapján a korpuszban tipikusnak tételezett megvalósulások a várakozásoknak megfelelően felmutatják a konstrukció morfológiai és szórendi tulajdonságait: a kollokált főnév kontextusában az igekötős ige leggyakoribb szóalakja jellemzően v.pst.3sg.def szerkezetű, az alanyi szerepű határozott névelős főnév pedig tipikusan követi a kollokált igét. A konstrukcióban a dologhoz/személyhez kötés a tárgyesettel jelölt páciensnél történik meg, az ige után álló, alaki jegy nélküli (default) szereplő erős agonista entitás, de nem tipikus ágens, nincs lehorgonyozva. Az alany és az ige kanonikus folyamattípusra irányítja a figyelmet, a háttérismeretek jelentős mértékű kontextualizációját kívánja meg, és jellemzően negatív irányú állapotváltozást jelöl. Az eseménytípusok megjelenítése gyakran metaforizációval és/vagy metonimikus figyelemáthelyezéssel megy végbe. A konstrukcióval asszociálódó különböző tudástartalmak és eseménytípusok a jelentéskiterjesztések mentén össze is kapcsolódnak.