Regiszterfüggő változatok a középmagyarban(NKFIH 135186)
Szakterületek:
Nyelvészet
A pragmatikai marker általános terminusba sorolható elemeket a funkció,
azaz a beszélő által közölt üzenet és az annak kontextusa közötti viszony –
a bizonyosság, nyomaték jelölése vagy éppen a bizonytalanság, homályos,
elmosódott jelleg érzékeltetése – kapcsolja össze. A pragmatikai markerek
története az ómagyar kor határozószói, valamint módosítószói mentén ragadható meg,
míg a középmagyar korszak e tekintetben feltárás alatt áll.
Kutatást igényel a gyakorisági változások, közel szinonim variánsok váltakozásának
a bemutatása és a társadalmi, kulturális beágyazottság vizsgálata
mellett az egyes elemek funkcióinak kontextusfüggő alakulása is. Jelen tanulmány az
(igen) akarom, valamint az igyól ~ együld ~ együtt középmagyar
kori használatait tárgyalja, rámutatva e markerek attitűdjelölő funkciójának
alakulására, arra, ahogyan a megnyilatkozó személyessége mellett a befogadóhoz fordulás
is előtérbe kerül: az (igen) akarom esetében a szándék, illetőleg az óhaj kifejezése
módosul a minősítés irányába (egyetértést, elismerést
fejezve ki), az igyól ~ együld ~ együtt kapcsán pedig általánossá válik a jövőre
vonatkozó bizonytalanság, figyelmeztetéssel kiegészülve. Így mindkét marker funkciójának
alakulása értelmezhető egyfajta (inter)szubjektifikációs
folyamat eredményeként.
