Onézimoszról nagyon kevés történeti adatot őriz az egyházi hagyomány. Alakja elsősorban
Pál Filemonhoz írt levelének soraiból rajzolódik ki előttünk. Hangja kétezer év távlatából
egy elmenekült rabszolgáé, aki segítségért folyamodik az apostolhoz, akinél új életre
talál. A botlásáról, avagy a zord rabszolgasorsba zárt érzékeny lélek sértett igazságérzetéről
ma már csak találgathatunk. Portréjának megrajzolása nem lehetséges anélkül, hogy
ne vetnénk egy pillantást Filemonra is, vagy ne állítanánk őket egymás mellé, amint
az apostol teszi. A szívhez szóló levél bravúros retorikai építmény, amely minden
– emberi, jogi, érzelmi, hitbéli – eszközt bevet a cél, a megbékélés kieszközlése
érdekében. Pál számára az egyház, a gyülekezet, Krisztus testének egysége mindennél
fontosabb volt. Onézimosz és Filemon konfliktusa ezért nem magánügy. Az apostol felhasználja
az esetet gyülekezetpedagógiai célokra és etikai tanításra.
