A teológia – akár mint Isten beszéde, akár mint Istenről szóló beszéd – párbeszédre
késztet, s nem végső ismeretek felhalmozása a célja. A valódi párbeszéd pedig olyan
tanulás, amely egészen mélyen érintheti a benne részt vevőket, akár komoly változásokat
indítva bennük. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2024. évi tanulmánykötetének oktató
és doktoranduszhallgató szerzői komplexen ragadták meg a teológia és a tanulás viszonyrendszerét.
A két terület kapcsolódásának olyan árnyalatait érintik, amelyek megfejtéséhez az
is szükséges, hogy az olvasók nyitottan legyenek jelen, azzal a várakozással, hogy
önmagukat, a másik embert, a világot és Istennel megélt kapcsolatukat is tanulják
közben. Azt is, ami a szemük előtt van, ami megtapasztalható és vizsgálható, de azt
is, amit még nem látunk, sőt amiről még nem is tudjuk, hogy nem látjuk. A teológiát
és a tanulást ez a sajátosság: a – felfedezésre váró – rejtettség is összeköti. Nem
minden téma adja könnyen magát. Mindig marad valamennyi titok egy-egy tanulmányban,
amelyek megfejtése lehet, hogy nehéz feladat, de felkeltheti az olvasóban a témákhoz
való közelebb kerülés vágyát, igényét, s további keresésre, gondolkodásra és beszélgetésekre
– vagyis tanulásra – késztethet. A cél talán nem is a végső tudás megszerzése, mint
inkább rezonálni arra, amit tapasztalunk, inspirálódni, szempontokat, kiindulópontokat
fedezni fel további kapcsolódásokhoz, vagyis folyamatosan fenntartani a valódi párbeszédet.
Korántsem csak a professzionálisan teológiával foglalkozó olvasókhoz szól a kötet,
hanem a párbeszédben való aktív részvételre hívja a téma iránt érdeklődő minden olvasót.