Batthyány Borbála grófnő Batthyányi Ferenc és Lobkowitz Poppel Éva legkisebb gyermeke
volt. Szülei elhunyta után fivére, Ádám, 1642-ben házasította össze Forgách Zsigmond
gróffal. A fiatalasszony Vas vármegyéből férje kelet-magyarországi birtokaira költözött.
Férje váratlan halála (1645) és két kisgyermeke elvesztése után élete végéig özvegyként
irányította birtokait. Szokatlanul nagy, több ezer neki íródott levelet tartalmazó
missilis anyag maradt meg utána a Batthyány hercegi levéltárban, valamint ismertek
peres iratai, végrendelete és hagyatéki leltára. A levelezésben feltűnően sok az egyházi
személyekkel váltott levelek száma, a szerzők közt mind magas rangú személyiségek
(például Szelepcsényi György esztergomi érsek), mind egyszerű szerzetesek – jezsuiták,
pálosok, ferencesek – találhatók, akikre a grófnő személyes ügyeinek elintézésében
vagy legalább is azok támogatásában számított.
Emellett hírek közlése és továbbítása is a levelek tartalmát képezte, akár a bécsi
udvarról, akár a török háborúkról vagy a Batthyány és rokon családokról. Cserében
nagylelkűen pártfogolta a katolikus egyház világi és a szerzetesi képviselőit. A konkrét
hírpéldák – például a nádor Wesselényi Ferenc temetése, Zrínyi Miklós vadászbalesete
és halála - elemzése alapján megállapítható, hogy Batthyány Borbála egyházi kapcsolatai
megbízható hírforrásként szolgáltak a nehéz, háborús időkben, illetve, hogy egyedülálló
nőként „túlélési” stratégiája azon alapult, hogy a döntései meghozatalához mindig
megfelelő információkkal rendelkezzen. Híréhsége, tájékozottsága és olvasottsága révén
Batthyány Borbála méltán állítható párhuzamba olyan kortárs asszonyokkal, mint nádorfeleség
Széchy Mária vagy Báthory Zsófia fejedelemasszony.
