Előadásomban az iszlám vallás magyarországi történetének egy – viszonylag – ismeretlen
korszakát, az 1945-1988 közötti szakaszát mutatom be. Az iszlám Kárpát-medencei megjelenése
egyidős a honfoglalással. Az elmúlt bő egy évezredben jóformán mindig is éltek muszlimok
hazánkban, akik - hol legálisan, hol tűrve, hol tiltva - hitüket is megvallották.
A két világháború között működött a zömmel bosnyákokból álló „Gül Babáról elnevezett
Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközség” és ezzel párhuzamosan, egy török
imám, Abdul Latif vezetésével török közösség is. A második világháború után megnehezedett,
majd 1947-től lehetetlenné vált az iszlám hit gyakorlása hazánkban. Jelen prezentációmban
az illegalitás időszakának főbb korszakaira fókuszálok. Az első világháborús bosnyák
muszlim veteránok egészen az ötvenes évek végéig a Gül Baba türbéhez jártak fel imádkozni,
tartották egymással a kapcsolatot, őrizték hagyományaikat és sokan a Rákoskeresztúri
Új Köztemető 124-es muszlim parcellájában nyugszanak. Közülük többen az emigrációt
választották, az itthon maradottaknak sokszor gyűlt meg a baja az állambiztonsági
szervekkel.
Érdekes és különálló színfoltja előadásomnak az „egyszemélyes hivatalos magyar muszlim
közösség”, Germanus Gyula (1884-1979) orientalista, író, irodalomtörténész, egyetemi
tanár, utazó és parlamenti képviselő kalandos és majd’ egy évszázadot átívelő életének
utolsó szakasza. A professzor Delhiben, 1930-ban tért át iszlám hitre, és 1935-ben,
első magyarként a mekkai zarándoklatot is teljesítette, innentől kezdve Hadzsi Julius
Abdul-Karim Germanus néven ismerték a világban. Neki és második feleségének, Kajári
Katónak (Aisha) engedte a kommunista hatalom az iszlám hitgyakorlást, az örökifjú
író európai, közel-keleti és indiai kapcsolatrendszere jól jött a berendezkedő Kádár-rendszernek.
Már az ötvenes évek végétől érkeztek Magyarországra Észak-Afrikából és a Közel-Keletről
ösztöndíjas, döntően egyetemi hallgatók, akik főként Jemenből, Szíriából, Jordániából,
Irakból, Egyiptomból, Algériából, Líbiából, Szudánból választották hazánkat tanulmányaik
céljául. A hatvanas évektől a beutazás tömegessé vált, és a Budapesten és egyetemi
városainkban, főként Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Miskolcon tanuló arab és később
török, perzsa, afgán, pakisztáni, fekete-afrikai diákok élénk, sokszínű szubkultúrákat
hoztak létre. Bár többségük a „testvéri” „szocialista” országokból érkezett, és ateista,
sokszor kommunista volt, akadtak köztük hitgyakorló, vallásos diákok is. Az ő magyarországi
életükhöz kapcsolódik az első magyar muszlimok története is, akik vagy a feleségeik
lettek, vagy barátságot kötöttek velük és felvették az iszlámot. Az 1988. augusztus
15-én megalapított Magyar Iszlám Közösség első sejk-elnöke Mihálffy Balázs 1983-ban,
a Közösség jelenlegi elnöke, Bolek Zoltán 1978-ban tért át iszlám hitre. Jelen előadásomat
a Közösség megalapításához vezető utak felvázolásával fejezem be.
