A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában több, a Rákóczi-családhoz közvetlenül
vagy közvetve kötődő tárgyat őrzünk a 17. századból. I. Rákóczi György és felesége,
Lorántffy Zsuzsanna áldozatosan patronálta a református gyülekezeteket, ennek legszebb
tanújelei a tolcsvai gyülekezetnek adományozott aranyozott úrasztali kanna (1637.),
illetve az első gyermekük keresztelésére adományozott keresztelőtál (1618.).
A közvetlenül a Rákóczi-családhoz köthető tárgyak egyik csoportját alkotják a Lorántffy
Zsuzsanna hímzőműhelyéből kikerült úrihímzéses úrasztali terítők. Múzeumunkban hat
ilyen terítőt őrzünk. Az 1650-ben a kassai gyülekezetnek adományozott, Agnus Dei motívummal
ellátott terítő Lorántffy Zsuzsanna munkája, ahogyan a szepsi gyülekezetnek adományozott,
az egyesített Lorántffy-Rákóczi címert ábrázoló darab is. A hímzőműhelyben készült
továbbá két úrasztali terítő, melyek a sátoraljaújhelyi egyházközség tulajdonában
voltak. Jelen kutatás szempontjából azonban a legérdekesebb darabok a Putnoki Klára
által hímzett terítők. Az egyiket az 1650-es évek elején adományozták a szemerei,
a másikat pedig 1658-ben a kassai gyülekezetnek. Mindkét terítőt aláírta készítője:
Putnoki Klára nevét olvashatjuk hímezve a textíliákon. Ki volt Putnoki Klára? Hogyan
kerülhetett a neve úrasztali terítőkre, mikor még Lorántffy Zsuzsanna sem tüntette
fel nevét az általa készített darabokon? Hipotézisem értelmében a fejedelmi pár körül
kialakult egy patrónusi kör bizalmasaikból, akik saját lehetőségeikhez mérten támogatták
a református eklézsiákat.
Putnoki Klára alakjának nem kedvezett a 19-20. századi történetírás. Ekkor került
bele a forrásokba, miszerint „Putnoky Klára, híres szépség volt, állítólag Wesselényi
nádor kedvese. Férjét 400 frtért a turóczi tótok által megölette.” A 20. század végén,
21. század elején alakját tovább romantizálták a kutatók. Tekintve, hogy Lorántffy
Zsuzsanna sárospataki udvarában nagy hangsúlyt fektettek a fiatal, nemesi származású
lányok oktatására, kézenfekvőnek tűnt Putnoki Klárát tizenéves, házasságkötése előtt
álló leányként mitizálni. A kutatói képzelet – konkrét genealógiai források nélkül
– ki is házasította Putnoki Klárát: „Putnoki Klára férje, Szemerei Szemere László
I. Rákóczi György hívének, Abaúj alispánjának, Szemere Pálnak a fia. Nem meglepő,
hogy a Lorántffy Zsuzsanna udvarában élő Putnoky Klára Szemere Lászlónak, a későbbi
Zemplén megyei alispánnak nyújtotta kezét.” Ez azonban helytelen állítás. Putnoki
Klára (1614-1667) 1628-ban kötött házasságot Szemere Pállal (1600-1652). Egyetlen
fiuk, Szemere László (1629-1677) 1657-ben vette feleségül Vay Katalint (?- 1669.)
A korban Szemere-család birtokközpontja az Abaújban található Szemere település volt,
ahol Szemere Pál az 1630-as évek elején építtetett egy új kúriát. Szemere Pál I. Rákóczi
György követe volt az 1646-os pozsonyi országgyűlésen, illetve komoly szerepe volt
a Szemere településtől nem messze lévő kassai református gyülekezet létrehozásában
is. Kettejük bizalmi kapcsolatát mutatja, hogy a kassai conrector személyének kérdéséről
levélben értekeztek. Putnoki Klára feltehetően férje 1652-ben bekövetkezett halála
után adományozta az úrasztali terítőt a szemerei egyházközségnek, majd néhány évvel
később egy másik darabot a kassai gyülekezetnek, melynek létrejöttében néhai férjének
is komoly szerepe volt. Mi sem mutatja jobban a Szemere-házaspár patrónusi tevékenységét,
mint, hogy Czeglédi István 1663-ban megjelent Barátsági dorgálás című munkáját többek
között Rhédei Ferenc, Bocskai István, Kemény Jánosné Lónyai Anna mellett Szemere Pál
és Putnoki Klára, illetve fiuk, Szemere László részére ajánlotta. Putnoki Klára özvegyasszonyként
– Lorántffy Zsuzsannához hasonlóan – évenkénti adományokkal támogatta a sárospataki
Kollégiumot, illetve a saját és fia birtokain található eklézsiákat.
Konklúzióként elmondható, hogy a műtárgyak vizsgálata sosem történhet a kontextusból
kiszakítva. Putnoki Klára nem csupán egy hímzőasszony volt a fejedelmi udvarban, hanem
egy komoly politikai pályát befutott férfi magas rangú felesége. Patrónusi tevékenysége
férje munkásságán, birtokaik elhelyezkedésén keresztül érthető meg igazán.
