A református templomokban sok helyen találkozunk firkákkal. A hátsó padokon, karzatfeljárókon,
az énekmutató táblák belső deszkáján, az orgonaszekrények hátoldalán vagy a belső
felületükön, s még megannyi váratlan helyen. A presbitereket többnyire zavarja, a
harangozó néni perel miatta, ha a templomot felújítják, elsők közt tüntetik el ezeket
az Isten házán éktelenkedő „szeplőket”. Ott maradnak meg, ahol nem bántják senki szemét
– mert már senki nincs, akinek a szeme elé kerülhetnének, hiszen a legények régen
nem járnak templomba, az orgona helyett villanykántor szól és a harangot is motor
húzza. A firkák tartalma elég változatos. Többnyire monogramokat vagy neveket látunk,
melyekhez évszámok kapcsolódnak, de nem ritka az sem, hogy valaki egy-egy életfordulót,
egyéni vagy közösségi traumát örökít meg bennük és általuk, ceruzával vagy bicskával,
egyszerűbben vagy mívesen faragva.
De mit jelent ez, az egyháztörténet vagy a közösségi emlékezet témájával foglalkozó
kutatók számára szinte láthatatlan, többnyire figyelmen kívül hagyott forrásanyag?
Forrásanyag egyáltalán? Ha igen, hogyan „bírható szóra” és miről tanúskodik? A válasz
rövidre zárható. Többnyire az unatkozó fiatalok szórakozását, vagy legfeljebb a „nyomot
hagyni” ősi ösztönének megnyilvánulásait látjuk bennük. Felvetődhet ugyanakkor a kérdés,
hogy miért érzi szükségét egy ember, aki egy életen át ugyanabba a templomba járt,
hogy a padon tudassa azokkal, akikkel együtt oda járt, hogy itt járt? És miért fordul
elő mindez jelentősen nagyobb számban református templomokban, mint egyebütt?
Előadásomban – mely egy folyamatban lévő kutatás helyzetképét nyújtja a hallgatóknak
– etnográfiai terepmunkáimra alapozva, erdélyi és észak-magyarországi példákat bemutatva,
s ezeket a vizuális antropológia, a néprajz illetve a teológia határterületei felől
elemezve (nem kizárva az unaloműzés egyszerű magyarázatát sem), amellett fogok érvelni,
hogy ezeknek a firkáknak lehet értelme, jelentése és jelentősége, de azt az adott
közösségben és az adott templom jelrendszerének összefüggéseiben, illetve a templom(i
tér)használat felekezeti jellegzetességeit figyelembe véve érdemes keresni.
