A turizmusnak mindig is nagy szerepe volt az emberek, intézmények sőt az egyes népcsoportok,
települések elmélyülést, megújulást kereső lelki életében. A kulturális turizmus sajátos
ágát képező vallási turizmus nem új tevékenység, hiszen szent helyek, zarándokközpontok,
ezek látogatása az emberiség történetének korai szakaszától ismertek. Az előadás a
vallási turizmus értelmezését követően a három hármashatár térségét, annak világörökségi
értékkincseit mutatja be. Végül ezen értékkincsekre alapozható szubregionális turisztikai
desztináció-menedzsment (TDM) egy lehetséges koncepcionális vázlatát fogalmazza be.
Definíciómban a vallási turizmus alatt azokat az utazásokat értem, amelyek célja a
vallási, szakrális műemlékek (templomok, kolostorok, bemutatóhelyek), szent helyek
meglátogatása, vallási rendezvényeken (hitélethez kapcsolódó ünnepek, egyházi kulturális,
zenei programok, egyházi személyek látogatása) való részvétel, zarándoklat, lelkigyakorlat
(ifjúsági táborok, missziós táborok), hitük megélése, megerősítése, spirituális, belső,
lelki átalakulás, és/vagy kulturális élményszerzés szándékával.
Kutatásaim szerint az Északkeleti-Kárpátok régiót (a Tapoly forrásvidékétől a Borsai-hágóig)
hét értékegyüttes képviseli az UNESCO világörökségi listán, amely Tokaj-Hegyalja borvidék
kultúrtáj mellett 35, meghatározóan fatemplomot foglal magába szétszórva a régióban.
A határokon átnyúló világörökségi értékkincsek viszonylag nagy száma a Kárpátokban
bizonyítja több kárpáti ország közös erőfeszítéseinek sikerét és nagy lehetőség további
határokon átnyúló együttműködésre a vallási és természeti örökség védelmében ebben
a régióban. A világörökségi listára való felvételén túl a legnyilvánvalóbb előny az,
hogy ezzel jár a közvéleményben a térség kiemelkedő értékeinek globális elismerése,
elősegítve a turizmusfejlesztést, amely a fenntarthatósági elvek szerint megszervezve
képes jelentősen támogatni a helyi gazdaság élénkítését, vagy fejlődését.
A vizsgált desztinációban is érezteti hatását az a turisztikai trend, miszerint az
élménygazdaság – élményígéret – élménymarketing korábbi trendjét meghaladva az emberi
boldogságkeresés jelenlegi szakaszában az átalakulás, átváltozás iránti igény erősödik.
Az átváltozás iránti kereslet a vallási vonatkozású turisztikai termékeken belül a
lelki változást eredményező utak népszerűségét növeli. Erre az új trendre alapozható
az öt határos országrész szobregionális turisztikai desztináció-menedzsment együttműködését
vázoló koncepció.
Az Északkeleti-Kárpátok szubrégió TDM koncepciójának lényege, hogy a vallásturizmus
sikeres fejlesztése csak egy jól működő, jól együttműködő rendszerben lehetséges.
Az együttműködés mind területi, mind pedig vallásturisztikai (felekezeti) „termékek”
vonatkozásában szükséges. A szervezeti, együttműködési rendszer alapját a desztináció-menedzsment
különböző szintjein a turisztikai marketinget végző – főként közösségi, vallási -
szervezetek összehangolt tevékenysége, koordinációja adja városi-települési, illetve
a szomszédos határmenti területek bi-és multilaterális együttműködési szintjein. Ezen
együttműködések megvalósításához, fejlesztéséhez, hálózatba szervezéséhez, fenntartásához
az Euróai Unió területi együttműködési programjai (Interreg VI-A, Interreg NEXT) szerény
önerő vállalása mellett biztosítanak elérhető és ösztönző forrásokat.
