A hosszú távú gazdasági fejlődés motorja a folyamatos innováció, amelynek alapja a
gazdasági szereplők interakciója során létrejövő tudás- és információáramlás. A különféle
gazdasági szereplők – például a vállalatok és az egyetemek – tudásbázisa eltér egymástól.
A gazdaságpolitika irányítói, valamint a vállalatok és az egyetemek is számos programot
hoztak létre, hogy a rendelkezésükre álló információkat megoszthassák egymással, előremozdítva
új vagy meglévő innovatív vállalatok létrehozását, fejlesztését. A szakirodalomban
azonban kevés olyan vizsgálat született eddig, amely széleskörűen, több országra vonatkozóan
feltárta volna a vállalatok és az egyetemek együttműködéseinek innovációra gyakorolt
hatását. Ebben a tanulmányban az Európai Unió keretprogramjaiban részt vevők kutatási
együttműködéseire vonatkozó adatain vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Többrétegű hálózatelemzési
módszert alkalmazunk térbeli panelökonometriai modellek és regionális tudástermelési
függvény felhasználásával. A kapott eredmények arra mutatnak rá, hogy az innováció
erősítéséhez diverz kapcsolati szerkezetre van szükség. Ez a sokféleség nemcsak abból
áll, hogy több gazdasági szereplővel szükséges együttműködni, hanem eltérő intézménytípusokkal
és régión kívüli partnerekkel is érdemes kapcsolatokat létrehozni. A gazdaságpolitikai
programok és az egyetemi innovációs projektek kialakításakor tehát törekedni kell
arra, hogy földrajzilag távolabbi partnerek bevonásával alakuljanak ki szorosabb együttműködések
a vállalatok és az egyetemek között.
