„Rám is rám fér, rajtam is rajtam van”. A kettős névmási személyjelölést tartalmazó mondatok elemzéséről

A tanulmány célja a rám is rám fér, rajtam is rajtam van típusú, kettős névmási személyjelölést tartalmazó szerkezetek elemzése a magyar mondat viszonyhálózati modelljének keretében. A cikk először áttekinti a szerkezettípussal kapcsolatos szófajtani és mondattani dilemmákat: egyrészt azt a kérdést, hogy igekötő és/vagy személyes névmás-e az igével szorosabb egységet képező nyelvi elem, másrészt azt, hogy – az előző kérdésre adott válasszal összefüggésben – hogyan alakulhat az érintett mondatok elemzése. A javaslat nem szófajtani, hanem mondattani nézőpontot érvényesít: arra irányul, hogy funkciót rendeljen a szerkezet elemeihez. A bemutatott elemzés szerint az igével szorosabb egységet képező szóalak a magmondat része, és sematikusan jelöli az ábrázolt folyamat egyik szereplőjét. A „külső” névmás megjelenését a kiterjesztő funkció kifejezése motiválja.