Bevezetés: A lipidcsökkentés – a mögötte felhalmozódott klinikai vizsgálati bizonyítékok
és az irányelvekben tükröződő jelentős prevenciós szerepe ellenére – sem a betegek,
sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen, nagy távolság van a
gyakorlat és az elvek között. Célkitűzés: A lipidcsökkentő kezelés presztízsének emelése
érdekében az LDL-koleszterin csökkentésének potenciális nyereségét összehasonlítottuk
az általánosan jobban elfogadott thrombocytaaggregáció-gátló kezelésével. Módszer:
A gyulai Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházában 2020. április 1-jétől
kezdődően egy éven át akut coronaria szindróma miatt percutan coronariaintervención
átesett 531 beteg adatait dolgoztuk fel. Szimulációs vizsgálatot végeztünk, melynek
során a nagy klinikai vizsgálatok alapján megbecsültük az optimális lipidcsökkentés
és thrombocytaaggregáció-gátlás egy évre vonatkozó cardiovascularis prevenciós hatását.
Eredmények: Az akut coronaria szindróma miatt kezelt 531 összes beteg esetében, ha
az LDL-koleszterin a felvételkor talált 3,37 mmol/l átlagos szinten maradt volna,
az indexesemény után egy év alatt 59 nagy cardiovascularis esemény bekövetkeztével
lehetett volna számolni. Ha az LDL-koleszterint az Európai Kardiológusok Társaságának
lipidajánlásában igen nagy kockázatú célértéknek megadott 1,4 mmol/l-re csökkentenénk
le, akkor az események száma 13-mal, a teoretikus, igen alacsonynak minősíthető, nem
célérték 0,5 mmol/l elérésekor pedig 16-tal kevesebb lenne. Az LDL-koleszterin-szint
csökkentésével tehát várhatóan elkerülhető lenne 13, illetve 16 nagy cardiovascularis
esemény. Ha thrombocytaaggregáció-gátlásra csak aszpirint kapnának a betegek, egy
év alatt 14, aszpirin és klopidogrél kombinációval 17, aszpirint és praszugrélt vagy
tikagrelort együtt adva 20-20 esemény lenne megelőzhető. Megbeszélés: Az LDL-koleszterin-célértékek
elérésének alacsony arányai alapján a lipidcsökkentő kezelés optimalizálásában világszerte
jelentős tartalékok vannak. A kardiológiai gyakorlat egyik legsérülékenyebb betegcsoportjában,
az akut coronaria szindrómán átesett betegekben a vizsgálat eredményei szerint a lipidcsökkentéssel
és a thrombocytaaggregáció-gátlással hasonló mértékű csökkenést lehetne elérni a nagy
cardiovascularis események számában. Következtetés: A szimulációs vizsgálat a kétféle
beavatkozás összemérhető cardiovascularis hasznát igazolja. Mivel az irányelvekben
előírt LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya nem megfelelő – amiben az orvosok
terápiás tehetetlensége nagy szerepet játszik –, reményeink szerint eredményeink meggyőzik
a kollégákat arról, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az optimálisabb lipidcsökkentésre.
Orv Hetil. 2024; 165(44): 1746–1752.
