A javítóintézeti nevelés zárt intézményi keretek között zajlik, ezért a növendékek
személyes motivációja és együttműködése nem minden esetben adott, ami a velük foglalkozók
számára kihívásokkal teli munkát jelent. A javítóintézeti munka során tehát gyakoriak
lehetnek a váratlan, stresszt okozó helyzetek. Kutatásom célja ezen nehézségek feltárása,
a dolgozók mentális állapotával összefüggésben.Az adatgyűjtésnél validált teszteket2
alkalmaztam, a vizsgálatban részt vevők (n=41) egyéni pszichológiai jellemzőire vonatkozó
mutatókat, valamint saját kérdőívvel javítóintézet-specifikus munkahelyi stresszorokat
vizsgáltam.Az első eredmények alapján az látható, hogy a kitöltők összességében jó
mentális állapotúak, rezilienciaszintjük a magyar átlag feletti (M=77,97; SD=12,05).
Ugyanakkor a stresszt okozó életesemények magas száma (M=210,87; SD=180,89) együtt
jár a szorongás növekedésével (p<0,001; r=0,668; tau-b=0,525). A munka hasznosságérzetének
alskálája magas értéket tükröz (M=63,68; SD=9,01), ami ellentétes irányú együttjárást
mutat az állapotszorongással (p=0,005; r=−0,432; tau-b=−0,237), valamint a kiégés
emocionális kimerülési alskálájával (p=0,004; r=−0,435; tau-b=−0,401). Azoknál, akik
kompetensnek érzik magukat munkájuk során, várhatóan alacsonyabb a kiégés elszemélytelenedési
faktora (p<0,001; r=−0,591; tau-b=−0,471).Összességében az látható, hogy a reziliens
dolgozóknál kisebb eséllyel alakulnak ki mentális problémák, így igen fontos a dolgozók
hatékony fejlesztése, hiszen a segítő munkában való sikeresség biztosítja a munkavégzés
hosszú távú minőségét is.
