Vörös Imre eredetileg a nemzetközi magánjog, a versenyjog és a modern lex mercatoria
értelmében vett kereskedelmi jog tudósa. 1990 és 1999 között az első magyar Alkotmánybíróság
tagjaként a testület unikális, meghatározó személyiségévé vált, s megbízatását követően
rendszeresen bekapcsolódott az alkotmányjog-tudományi diskurzusba is. A gazdasági
alkotmányosság terén iskolateremtő kutatásokat folytatott. Az európai alkotmányosság
kérdéseihez való hozzájárulása számos (akkoriban még fiatal) kutatót ösztönzött további
vizsgálódásra. Az utóbbi közel másfél évtizedben pedig a magyar alkotmányosságért
érzett féltő aggodalomtól vezérelve, Ady Endre nyomdokain, a konstruktív kritikai
alkotmányjog-tudománynak adott fontos impulzusokat egyrészt saját írásaival, másrészt
a következő generáció támogatásával. Mindezek alapján Vörös Imrét a magyar alkotmányjogászok
közössége is doyenként tiszteli.
