A dolgozat az 1764-es madéfalvi veszedelem után felállított Bűnfenyítő Bizottság jegyzőkönyvének
nyelvével foglalkozik. A magyar jegyzőkönyv nyelvén minden bizonnyal a leíró, Michael
Conrad von Heidendorf nyelvváltozata is nyomott
hagyott, de a dolgozatban elsősorban a kihallgatott székelyek nyelvére kerestem példát.
Bemutattam a Bűnfenyítő Bizottság jegyzőkönyvét, majd a kihallgatások szövegének lejegyzőjét,
elsősorban magyar nyelvtudása és a lejegyzés körülményeinek szempontjából,
és a nyelvi adatokat a bukovinai székelyek nyelvével összefüggésben. A jegyzőkönyv
szövegében helyneveket is megörökítettek, itt találjuk a madéfalvi veszedelem előtti
gyülekezés helyszínét is. A nyelvi adatok között frazeologizmusok is vannak, ezek
között szerepelnek azok az esküszövegek, amelyeket a határőrség-szervezés ellen tiltakozó
székelyek mondtak el, hogy egymást erősítsék és támogassák. A kihallgatott székelyek
vallomásaiban megszólításformák is fennmaradtak. A jegyzőkönyv szövegében
alaki, jelentésbeli és valódi tájszavak is előfordulnak, ezek egy részét megtalálhatjuk
a bukovinai székelyek nyelvét ismertető kiadványokban, de akadnak olyanok is, amelyekre
csak a moldvai magyarok nyelvében találtam példát. A nyelvi adatokat hangtani,
alaktani és mondattani szempontból is megvizsgáltam, és a bemutatásukhoz példákat
gyűjtöttem a bukovinai székely nyelvjárási szövegekből. Mivel a jegyzőkönyvben azt
is megörökítették, hogy kitől jegyezték le az adott vallomást, az illető mely faluból
származott, ezért a nyelvi adatokat a bukovinai székelyek nyelvén túl az adott település
nyelvjárásával is össze lehet hasonlítani.
