A magyar köznevelésben egyre nagyobb számban tanulnak heterogén nyelvi hátterű diákok,
akik a középiskolát befejezve a felsőoktatásban folytatják tanulmányaikat. A nyelvi
erőforrásaikat illetően a magyar nyelv mellett több nyelv vagy beszédmód párhuzamosan
jelenik meg. A nyelvhasználatukra jellemző, hogy míg a szóbeli kommunikáció során
a magyar elsőnyelvi beszélőkre hasonlító jegyeket mutatnak, addig az írásbeli produkcióikban
már megfigyelhetők eltérések. Ha pedig a különféle tudományterületekhez kapcsolódó
szaknyelvekről van szó, még a szóbeli kommunikáció is gondot okoz nekik, nem beszélve
az írásbeli sajátosságokról. Jelen tanulmány tanári és tanulói páros empirikus adatokon
keresztül mutatja be, hogy milyen nyelvhasználói csoportokba rendeződnek a heterogén
nyelvi hátterű diákok a tanulással kapcsolatos írásbeli és szóbeli kommunikációjuk
jellegzetességei alapján, valamint kitér arra, hogy a tanári értékelés miként kapcsolódik
össze a nyelvhasználati sajátosságokkal.
