Eltolódás az igei személyparadigma gyakorisági viszonyaiban

Az esettanulmány azt a megfigyelést dokumentálja korpuszadatok segítségével, hogy bizonyos igék esetében elmozdulást találunk a személyjelölésnek az alapértelmezésre reflektáló gyakorisági viszonyaihoz képest, és nem a harmadik, hanem az első vagy második személy esetében jelentkeznek kiugró gyakorisági értékek. A vizsgálat ezt a hatást egyrészt érzékelést kifejező igéken (lát, hall – kontroll: tapint), másrészt komplex mentális folyamatokat jelölő igéken (kétell, kételkedik – kontroll: gyanakszik ~ gyanakodik, vitat) vizsgálja az MNSZ (v2.0.5) adatai alapján. A megfigyelés magyarázata a kontextualizáció (Tátrai 2019, 2022, 2023) társas pragmatikai értelmezésére épít. A diskurzusban a felek figyelmi és mentális működésének az összehangolása alapvető igény (Tátrai 2019: 14– 16), amely katalizálja és leírható módokon alakítja a konstruálás konvencionálódó módozatait aktuálisan és a nyelvváltozás folyamatában is (vö. San Roque et al. 2018). A reflexív kontextualizáció eseteiként a metapragmatikai tudatosság igealakkal megvalósuló jelzései a mentális szubjektum objektivizált megkonstruálását eredményezik (Langacker 1991: 93; Marín Arrese 2010; Tátrai 2019, 2022, 2023), a mentális folyamatok a diskurzus résztvevőihez horgonyzódnak le. A megfigyelt eltolódás tehát a nyelvi tevékenység társas gyakorlatában alapozódik meg.