A 21. század tudásalapú gazdasági fejlődése következtében a munkavállalók foglalkoztatási
kilátásai jelentősen megváltoztak. A munkaerőpiac ezen átalakulása kiemelten érintette
az alacsonyan képzett, hátrányos helyzetű munkavállalók csoportjait, hiszen akik nem
tudták követni az átalakulás kihívásait, azok a munkaerőpiac perifériájára kerültek.
Napjainkra a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásának kérdése Magyarország számára
a kiemelt stratégiai célok közé került, ahol a legfontosabb kérdés, hogy milyen módon
lehet az alacsony képzettségű, a területi különbségek kialakulásában kiemelt szerepet
játszó társadalmi rétegeket fejlődési pályára állítani, a munkaerőpiac aktív szereplőivé
tenni. E tézisekhez kapcsolódva tanulmányunkban a hátrányos helyzetben lévők egy speciális
csoportját, az alacsony presztízsű, szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban
dolgozókat vonjuk vizsgálat alá.A foglalkoztatottak számának 2011 és 2022 között végbemenő
nagyarányú (közel 20%-os) növekedése által hazánk 2022-re közel került a teljes foglalkoztatottság
állapotához, ugyanakkor a foglalkoztatottak számának nagyarányú növekedése területileg
egyenlőtlen módon ment végbe. A 2011 és 2022 közötti intervallumban növekvő igény
láthatóa magasabb készségszintet igénylő foglalkozások iránt, amivel közel azonos
ütemben változott az egyszerű, speciális szakképzettséget nem igénylő alacsony presztízsű
foglalkozásokban dolgozó létszámnövekedése is.Tanulmányunkban próbát teszünk olyan
területi összefüggések bemutatására és elemzésére, amelyek a hazai félperiféria és
periféria munkaerőpiaci átalakulási folyamatainak tendenciáira hívják fel a figyelmet
és a stratégiai fejlesztésekhez megkerülhetetlen tényeket tárnak elénk. Mindezen összefüggések
is arra inspirálnak minket, hogy keressük a választ a szükséges gazdasági növekedés
területi irányaihoz, a területfejlesztés hosszú távú stratégiai céljaihoz, amiket
erősen determinálnak az alacsony presztízsű munkavállalók területi eloszlásai.
