Bevezetés: Nemzetközi vizsgálatok alapján a szuicidium rizikója nagyobb az elítéltek
körében, mint az átlagpopulációban, ami kockázatokkal járhat mind az érintett személyekre,
mind a börtönközösségre nézve. A problémamegoldó képességek alacsony szintje átlagpopuláción
vizsgálva bizonyítottan szoros összefüggésben áll a depresszió és a reménytelenség
mellett az öngyilkossági veszélyeztetettséggel. Célkitűzés: Épp ezért vizsgálatunk
célja a fogvatartotti populáció szociális problémamegoldó képességének felmérése,
valamint összefüggéseinek vizsgálata szuicid rizikótényezőkkel, megfelelő intervenciós
lehetőségek megalapozása céljából. Módszer: Multicentrikus keresztmetszeti kérdőíves
vizsgálatunkba egyrészt négy büntetés-végrehajtási intézetből vontunk be fogva tartott
személyeket (n = 363 fő), másrészt online kényelmi mintavétellel önkéntes személyeket
(n = 234). Az összehasonlító vizsgálatokhoz illesztett mintát hoztunk létre nem és
életkor alapján (n fogvatartott = 174 fő, n kontroll = 174 fő). Az összehasonlító
vizsgálathoz független mintás t -próbát, a különbségek hatásnagyságának mérésére Cohen-féle
d -próbát alkalmaztunk. A problémamegoldó képességek szuicid rizikót jelző változókkal
(öngyilkossági gondolatok, depresszió, reménytelenség, észlelt stressz, impulzivitás,
szubjektív jóllét) való együttjárásának tesztelésére Pearson-féle korrelációt alkalmaztunk.
Alkalmazott tesztek: Problémamegoldó Képességek Tesztje, Rövidített Reménytelenség
Skála, Paykel Öngyilkossági Skála, Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, Észlelt Stressz
Kérdőív, Rövidített Barratt Impulzivitás Skála, WHO Jóllét Kérdőív 5 tételes magyar
változata. Eredmények: A fogvatartotti populációt súlyosabb depressziós állapot, gyakoribb
öngyilkossági gondolatok, nagyobb észlelt stressz és impulzivitás, valamint alacsonyabb
szintű szociális problémamegoldó készségek és pszichés jóllét jellemezte. Sem az illesztett
mintán (n = 174), sem a teljes fogvatartotti mintán (n = 363) nem mutatkozott kapcsolat
a szuicid késztetések gyakorisága és a szociális problémamegoldó képességek között.
Ugyanakkor a teljes fogvatartotti mintán az öngyilkossági gondolatok gyakorisága,
a reménytelenség, a depresszió, az észlelt stressz szintje és az impulzivitás szintje
között egymással közepesen erős pozitív irányú összefüggést találtunk. Következtetés:
Eredményeink alapján a fogvatartottak körében az öngyilkossági veszélyeztetettség
csökkentésére a reménytelenség, az impulzivitás vagy az észlelt stressz csökkentését
célzó ’mindfulness’ intervenciók hatékonyabbak lehetnek, mint a problémamegoldó képességek
fejlesztését célzó tréning. Orv Hetil. 2024; 165(39): 1529–1538.
