Huszonegy évvel ezelőtt az Egyesült Államok vezette multinacionális koalíció
megtámadta, megszállta Irakot. Bagdad és vele együtt Szaddám Huszeinrezsimje
elesett, majd nem sokkal ezután feloszlatták az iraki hadsereget. Az iraki kormány
és karhatalom összeomlása a biztonsági helyzet romlásához, összecsapásokhoz,
polgárháborús helyzethez vezetett az egész országban.Irak huszonegy éve a közel-keleti
konfliktusok egyik középpontja, ahol az amerikai beavatkozás a már meglévő belső
törésvonalakat újabbakkal tetézte. A „Baaszmentesítés” eltávolította a Szaddám
Huszein vezette politikai pártot, valamint minden kormányzati minisztériumot, a
hozzájuk kapcsolódó vállalatokat és egyéb kormányzati intézményeket. Lényegében
megszüntette a nemzet teljes kormányzati kapacitását, teljesen megváltoztatva
a környezetet, amelyre a tervezők számítottak, és amelyhez stratégiát biztosítottak.2
A helyi hadsereg és rendőrség felállítása és mentorálása a hadsereg egésze
számára kulcsfontosságú küldetéssé vált. Az amerikai erők a fenyegetésalapú
stratégia helyett a lakosságalapú, felkelés elleni stratégiára helyezték a
hangsúlyt, ami megkövetelte, hogy taktikai szinten tanácsadói csoportokat építsenek
be az iraki katonai és rendőri egységekbe.3Irak biztonsági architektúrája továbbra
is összetett: gyenge képesség, széttagoltság, valamint külföldi befolyás mellett
a helyzetét tovább nehezíti a kölcsönös bizalmatlanság és a szunnita lakosság
alulreprezentáltsága. Mára kialakultak a különböző méretű és képességű
főbb védelmi erők: a Terrorelhárítási Szolgálat, az Iraki Hadsereg, a Hashd
al-Shaabi (PMF)4 és a kurd pesmerga erők, továbbá a Belügyminisztérium alá
tartozó szövetségi rendőrség.5 Ennek ellenére a síita–szunnita egyensúly kialakítása
a fegyveres erőkön belül, valamint az iraki milíciák integrálása az iraki haderőkbe
mai napig fennálló, napirenden álló probléma.