Az önkormányzati feladatok központosításával és az adósságkonszolidációval párhuzamosan
a központi kormányzat aktív és passzív szabályozói eszközök bevezetésével próbálta
elejét venni a szubnacionális szintről eredő újabb államháztartási kockázatoknak.
Jelen tanulmány célja, hogy látleletet adjunk arról, hogyan alakult a bevezetett kontrollmechanizmusok
hatására az önkormányzati rendszer pénzügyi helyzete, hitelkereslete és hitelkínálata
a reform óta eltelt bő egy évtizedben. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a bevezetett
intézkedések államháztartási szempontból elérték céljukat: az önkormányzati adósság
súlya európai összehasonlításban is rendkívül alacsony, az adósságállomány felépülése
is mintegy harmadára lassult a reformot megelőző évtizedhez képest. Ennek megfelelően
az önkormányzati szektor szerepe az önkormányzatokat finanszírozó bankok szempontjából
az aktív (hitelezési) oldalról a passzív oldalra helyeződött át, amelyet így elsősorban
likviditáskezelési megfontolások alakítanak. A 2022-ben tapasztalt gazdasági sokkok
és kiugró költségvetési hiány azonban felhívják a figyelmet a központi transzferektől
való túlzott függőség és a kifeszített gazdálkodás kockázataira. Az aktív kontroll
az önkormányzati hiteltranzakciók felett sikeresen ellensúlyozta az adósságkonszolidáció
pozitív hitelkínálati hatásait, ugyanakkor az államháztartási megfontolások mellett
a politikai szempontok is jelentős szerepet kapnak a hitelügyletek jóváhagyása során.
