A szakirodalmi adatok és szülők beszámolói alapján a krónikus betegséggel élő, illetve
fogyatékosságban érintett – és különösen az idegrendszer fejlődési zavarával diagnosztizált
– kisgyermekek körében jelentősen nagyobb az alvásproblémák előfordulásának gyakorisága,
hasonló korú, tipikus fejlődésmenetű gyermekcsoportokkal összehasonlítva. A tünetek
az esetek többségében multifaktoriális etiológia talaján bontakoznak ki, megjelenésüket
a gyermek szomatikus állapota, a társuló neurológiai és pszichiátriai zavarok, valamint
a kapcsolati jellemzők és a környezeti körülmények együttesen befolyásolják. Krónikus
betegséggel küzdő, atipikus fejlődésmenetű, sajátos idegrendszeri működéssel és viselkedési
fenotípussal jellemezhető gyermekcsoportokban az alvászavar aluldiagnosztizált jelenség,
mivel a komplex tüneti képben nehezen különíthető el a gyermek állapotának, valamint
az alvástünetek jellegzetességeinek és következményeinek megjelenése. A krónikus betegséggel
élő vagy fogyatékosságban érintett gyermeket nevelő családok esetében a fokozott kihívást
jelentő élethelyzetekhez való alkalmazkodást tovább nehezítheti az alvászavarok megjelenése,
melyek jelentős hatást gyakorolhatnak a családtagok jóllétére és életminőségére. A
Down-szindrómában érintett gyermekek a tanulmányunk fókuszában álló speciális szükségletű
gyermekcsoportok kihívásaival egyszerre találkoznak, esetükben az egyes szindrómaspecifikus
jellemzők, a krónikus szomatikus állapotok, valamint az idegrendszer strukturális
és funkcionális elváltozásai komplex módon járulnak hozzá az alvással összefüggő problémák
gyakoribb előfordulásához. A gyakorlatban alkalmazott prevenciós és intervenciós szemléletű
kezdeményezések az alvásproblémák korai azonosítása mellett számos rövid és hosszú
távú negatív fejlődési, illetve viselkedési következmény megelőzését és kezelését,
enyhítését teszik lehetővé, hozzájárulva az érintett gyermekek és családtagjaik kapcsolati
jellemzőinek és életminőségének javításához. Orv Hetil. 2024; 165(36): 1411–1422.
