A Liebig kereskedelmi kártyák komoly ismeretterjesztő és népművelő funkciót láttak
el a 19. század fordulójától a 20. század második feléig. A kártyasorozatok, amelyek
ma a kulturális örökség részét képezik, a magyar szakirodalomban jelenleg még kevésbé
kutatottak. Tanulmányban elsőkörben a kártyasorozat, valamint névadója, Justus von
Liebig a hazai korabeli sajtóban való megjelenését, valamint a kártyasorozatok korábbi
és jelenleg elérhető adatbázisait és jellemzőit vizsgáljuk meg. Egy fontos és tudományos
szempontból népszerű esetpéldán keresztül (Dante és fő műve, az Isteni színjáték Liebig
ábrázolásai révén) pedig bemutatjuk, hogy a kártyák egy népszerű toposzból mit és
milyen módon emeltek ki, hogy a kulturális kánont érthető és elérhető közkincsként
vizuális eszközök segítségével a széles néptömegek számára prezentálják.
