Új Nemzeti Kiválóság Program Felsőoktatási Doktori Hallgatói Kutatói Ösztöndíj(ÚNKP-23-3-II-ELTE-333)
Támogató: ELTE
A koronavírus megjelenése nyomán kialakult járványhelyzet egy olyan, hosszan tartó
és valamilyen mértékben szinte minden embert érintő körülményrendszert teremtett,
ami éppen a krízisszituációkkal való egyéni és közösségi megbirkózás egyik legfontosabb
támaszát, a társas kapcsolatokat és a kommunikációs lehetőségeket tépázta meg. A 2020
óta immár nagy számban rendelkezésre álló kvantitatív adatforrások és fókuszcsoportos
interjúk mellett elengedhetetlennek látszik, hogy egyéni életút-/életszakaszinterjúkra
támaszkodva pontosabb és hitelesebb képet rajzoljunk meg a szóban forgó eseménysorról,
időszakról. A kutatás keretei között ezen, kvalitatív kutatási pillért szeretném hozzáilleszteni
a már meglévő tudásokhoz. A – jelenleg is folyamatban lévő – interjús kutatás során
egyéni, félig strukturált témaorientált életút-/életszakaszinterjúkat készítek. A
mintavételt és az elemzést a megalapozott elmélet módszertani alapelvei mentén valósítom
meg, a beszélgetésekről készült felvételek átiratát a MAXQDA kvalitatív szövegelemző
szoftver segítségével elemzem. 2024 májusáig 17 db interjú készült el (a következő
hónapokban a tervek szerint 13 további interjú elkészítése várható), ezek jellemzően
másfél-kétórás időtartamúak. A részletgazdag élettörténetek alapján az látható, hogy
az idő(érzékelés) kizökkent a korábbi medréből – de mintha az események köré szőtt
élményanyag éppen, hogy hiányozna. Az elbeszélésekben visszaköszönnek az egyének stabil
egyensúlyi állapotát megzavaró tényezők, illetve a helyreállást hátráltató vagy épp
azt segítő válaszok, de kiemelten fontosnak tűnnek azok a megfogalmazások is, amelyek
a bizonytalanságokkal, különösen is a médiahírekkel szembeni bizalmatlansággal és
az azok alapján levont következtetésekkel, döntésekkel kapcsolatosak. A kvalitatív
kutatási eredmények egy olyan, további vizsgálódásokat szükségelő jelenséget körvonalaznak,
ami a – nietzschei alapokon nyugvó – ressentiment fogalmán, mint sajátos, későmodern
habituson keresztül ragadható meg.