Az 1930-as évek magyar filmjeinek andalító, romantikus történetei és a magazinok divatrovatainak
finom eleganciája paravánként rejtették el a valóságot a nézők és olvasók elöl. A
fekete-fehér képek által teremtett glamour világa feledtette a hétköznapok nehézségeit
és hiú reményt táplált lehetőségekről, elérhetetlen álmokról.
A társadalmi reprezentációt egyre erősebben befolyásoló média a nők legfőbb értékének
a szépséget tekintette, amely a boldog és gondok nélküli élet egyetlen feltételének
tűnt. A szépség az anyagi világ változó és bizonytalan értékeivel szemben az állandóságot
és az értékállóságot képviselte, amit a film-, és a sajtóipar az újonnan definiált
női szereppel erősített. A filmvásznat és a képes magazinok oldalait elözönlötték
az amerikai sztárok, akik életvitelükkel és öltözködésükkel divatikonként irányították
a mindennapok divatját. A nők sokasága igyekezett utánozni a „moziszínésznők” stílusát
az öltözködésben, a hajviseletben, és a sminkelésben.
A glamour világa, ami Walter Scott regényeiben a bűvös varázslatot, boszorkányos káprázatot
és csábító bájt jelentette, mint a szépség és a luxus szinonimája jelent meg Hollywood
art deco díszletei között és a képes magazinok divatrovataiban.
