Bevezetés: A hasiaorta-aneurysma prevalenciája hazánkban nem ismert pontosan, de tekintettel
a cardiovascularis betegségek nyugati országokéhoz hasonló (vagy annál némileg rosszabb)
előfordulására, a 65 évnél idősebb lakosság körében a hazai prevalencia is 1,3–3,3%-ra
tehető, 4 : 1 férfidominanciával. A betegség aranystandardnak számító szűrővizsgálata
a B-módú „hasi” ultrahangvizsgálat. Hazánkban jelenleg ennek a kórképnek nincs intézményesített
szűrése, feltehetően többek között azért, mert a járóbeteg-ellátás szűkös emberi erőforrásai
az elviekben rendelkezésre álló készségbázis és eszközpark ellenére nincs készen a
közel 400 000 fős rizikócsoport fogadására. Célkitűzés: Az alapellátást fejlesztő,
központi eszközbeszerzésnek hála jelenleg a hazai háziorvosi praxisok egyhatodában
(mintegy 1000 készülék), a közeljövőben remélhetőleg negyedében (további 600 készülék),
azaz a praxisközösségek harmadában elérhető (lesz) a B-módra alkalmas, konvex fejjel
rendelkező ultrahangkészülék. Prospektív obszervációs módszerrel azt kívánjuk vizsgálni,
hogy biztonságosan beilleszthető-e a folyamatos felnőtt háziorvosi ellátásba a 65
év feletti férfiak hasiaorta-aneurysma szűrése. Modellünk arra az elgondolásra épül,
hogy a háziorvosi rendeléseken random/előjegyzéssel megjelenő, 65 év feletti populáció
jelentős átfedést mutat a szűrni kívánt betegség rizikócsoportjával. Módszer: A Magyar
Radiológiai Társaság és a Háziorvosi Szakmai Kollégium konszenzusa alapján ágy melletti
ultrahangvizsgálati oktatási anyagot készítettünk. Akkreditálást követően 150 háziorvost
oktattunk, majd a résztvevők számára jártassági vizsgát szerveztünk. „convenience
sampling” módszerrel 10, korábban jártasságot szerzett (korábbi szakvizsga, külföldi/hazai
tapasztalat) és validált ultrahangkészülékkel rendelkező háziorvos bevonásával 2 hónapos
pilotprojektet indítunk, amelynek során minden délelőtti/délutáni háziorvosi rendelésen
elvégeznénk a beválogatási kritériumoknak megfelelő páciensek fókuszált hasiaortaaneurysma-szűrését.
’crossover’ jelleggel 5-5 praxisban, 1 hónapig egyrészt behívásos alapon (klasszikus
modell), másrészt a normálgyakorlat során jelentkező (előjegyzett és „beeső”) betegeken
végeznénk ágy melletti ultrahangvizsgálatot (POCUS), majd 1 hónap múlva megcserélnénk
a vizsgálati karokat. Elsődleges végpontként vizsgálni fogjuk az ellátással töltött
időt, így a betegbiztonságot, valamint másodlagos végpontként mérnénk az ellátókra
nehezedő többletterhelést és a betegelégedettséget is. Eredmények: Kutatásunk újszerű,
korábbi tanulmányok nem hasonlították össze a behívásos vs. beeső hasianeurysma-szűrési
modelleket az alapellátásban. Megbeszélés: Amennyiben bebizonyosodik, hogy a szervezett
szűrővizsgálat nem eredményez szignifikánsan több vizsgálatot, mint az úgynevezett
„beeső – drop-in” modell, akkor a módszer könnyedén a betegbiztonság veszélyeztetése
nélkül beilleszthető a hazai háziorvosi rutinba. Kérdőíves elemzésünk igazolhatja/cáfolhatja,
hogy a vizsgálat rontja-e az ellátók resilientiáját, illetve a szűrés betegelégedettségre
gyakorolt hatását. Következtetés: Reményeink szerint a potenciálisan kiszűrt/megmentett
életek nemzetgazdasági nyeresége, a háziorvosok készségbázisának fejlesztése és a
várhatóan pozitív betegélmény igazolhatja a ráfordított erőforrásokat. Orv Hetil.
2024; 165(34): 1332–1339.
