Bevezetés: Számos megfigyelés utal arra, hogy bizonyos daganatok esetében a vérkép
egyes elemei előre jelzik a beteg túlélését. Célkitűzés: Prosztatarákos betegeknél
a neutrophil-lymphocyta arány (NLR), a thrombocyta-lymphocyta arány (PLR), a fehérvérsejtszám
(WBC), illetve a túlélési idő hossza közötti kapcsolat értékelése. Módszer: Az Uzsoki
Utcai Kórház Általános Urológiai Osztályán 2000 és 2005 között diagnosztizált prosztatarákos
betegeknél a klinikai adatok (diagnóziskor az életkor, a prosztataspecifikus antigén
[PSA] szintje, a TNM-pontérték, a Gleason-score, társbetegségek, valamint a vérkép
elemei) és a túlélési idő közötti kapcsolat elemzése Cox-regresszióval. Eredmények:
Elemzésünkben 97 beteg adatait dolgoztuk fel két évtizeddel az ellátási esemény után;
közülük 82 hunyt el, 15-en még mindig élnek. A prosztatarák diagnózisának időpontjában
meghatározott vérkép egyetlen eleme sem különbözött a két csoport (elhunytak és túlélők)
között. A túlélési idő hosszára a diagnózis időpontjában szignifikáns hatást csak
a beteg életkora (p = 0,004), a PSA-szint (p = 0,033) és a Gleason-score (p = 0,033)
gyakorolt, ezeken túl a vérkép egyetlen vizsgált paramétere sem befolyásolta azt.
A túlélési idő alapján képzett alcsoportokban (1, 2, 5 és 10 éven belül elhunytak)
sem tértek el a vérképparaméterek. Megbeszélés: Az eddig korábban az irodalomban azonosított
tényezők (PSA, Gleason-pontérték, életkor) mellett a rutin vérkép elemei nincsenek
kapcsolatban a túléléssel az általános prosztatarákos populációban. Következtetés:
Prosztatarákban a vérkép elemei alapján nem jelezhető előre, hogy a prosztatarák diagnózisát
követő átlagosan 20 év után melyik az a beteg, aki túlél, illetve hogy az elhunyt
betegek esetében mennyi lesz a tényleges túlélési idő hossza. Orv Hetil. 2024; 165(34):
1319–1324.
