Az újszülött- és csecsemőkori hypernatraemia lázat okozó hatására 100 évvel ezelőtt
Heim Pál is felhívta a figyelmet. Az évszázados ismeret ellenére ritkán gondolunk
ennek lehetőségére. Egy négynapos, láz miatt felvett fiú újszülött esete kapcsán mutatjuk
be az újszülöttkori hypernatraemia elkülönítő kórisméjét. A hypernatraemia ebben a
korban az esetek döntő részében elégtelen anyatejes táplálás, 10%-ot meghaladó súlyvesztés
következménye. A súlyvesztés mértéke arányos a hypernatraemia fokával. A lázért azonban
nem a folyadékhiány, hanem a hypernatraemia a felelős, ahogy azt csecsemők sómérgezéssel
járó esetei mutatják. Mind a dehidráció, mind a sómérgezés következtében fellépő hypernatraemia
fokozott vizeletozmolalitással jár, a frakcionális nátriumkiválasztás azonban csak
sómérgezésben magas. A felvett újszülött vizeletozmolalitása azonban alacsony, 100
mOsm/kg alatti, fajsúlya 1005 g/l volt. A hypernatraemia és a hipozmoláris vizelet
együttes fennállása diabetes insipidusra utal. Ennek leggyakoribb, X-hez kötött, renalis
formáját igazolta a genetikai vizsgálat, az AVPR2 öröklött variánsának kimutatásával.
A gyermek polyuriája hipotiazid- és indometacinkezelés hatására jelentősen csökkent,
a folyadékbevitel ad libitum biztosításával nem alakult ki a következő hónapokban
hypernatraemia. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1107–1111.
