A tanulmány témája a magyar társadalom jövedelmi viszonyainak a jellemzése a társadalmi
igazságosság szempontjai szerint. Hiábavaló kísérlet lenne egy ilyen rövid írás keretei
között a társadalmi igazságosság értelmezéseinek még csak a vázlatos ismertetése is.
Annyit tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet néhány alapműre, valamint magyarul is
hozzáférhető tanulmányra, amely részletesebben foglalkozik a kérdéskörrel (Hayek 1976,
Sen and Williams 1982, Friedman 1973, Sen 1999, illetve Solas 2009, Örkény 2022, Rawls
1997). Az értelmezések többsége abban megegyezik, hogy a társadalmi igazságosság a
javak valamely etikai, morális értékrend szerinti elosztásának az elvét határozza
meg, ami hatással van az elosztás gyakorlati kivitelezésére is. A különböző igazságosság-értelmezések
tulajdonképpen annak az elvi kereteit rögzítik, hogy a jövedelmek minden társadalomban
egyenlőtlen elosztásának a mértéke milyen határok között elfogadható, mennyire felel
meg az adott etikai elveknek. Mennyiben biztosítja az adott társadalom válságok, törések,
manifesztálódó konfliktusok nélküli működését, mi a társadalmi és politikai/hatalmi
funkciója, és mennyire hatékonyan segítik mindezt az elosztás módjai és intézményei.
Az elosztás olyan komplex rendszereken keresztül történik, mint az adópolitika, a
szociális támogatások vagy a jövedelmek megosztása a társadalmi csoportok között.
A tanulmányban a magyar társadalom jövedelemmegoszlásait tekintem át azzal a céllal,
hogy azok elemzését olyan új szempontokkal bővítsem ki, mint például a polgárosodás
és a társadalmi integráció.
