Cikkünkben megkérdőjelezzük, hogy a jelenlegi bankszabályozási rendszer képes lenne
biztosítani azt, hogy a bankok számára mindenkor kemény költségvetési korlát érvényesüljön.
Elméleti kiindulópontunk a posztkeynesi endogén pénzelmélet. A bankok a hitelt az
ügyfél náluk vezetett számláján írják jóvá. A hitelnyújtás teremti meg a betétet,
és ehhez külső forrást nem kell használniuk, tehát elvileg korlátlanul képesek pénzt
teremteni. A bankok pénzteremtését ugyanakkor számos tényező befolyásolhatja. Kornai
János „puha költségvetési korlát” fogalmát alkalmazva elemezzük azokat a tényezőket,
amelyek miatt a puha költségvetési korlát a banktevékenység elkerülhetetlen velejárója.
Rámutatunk, hogy sem a monetáris politika, sem a bankok profitorientáltsága, sem pedig
belső kockázatkezelési gyakorlata nem garantálja, hogy a bankok kemény költségvetési
korláttal szembesüljenek. Ezt egy külső tényezőnek, a bankszabályozásnak kellene biztosítani.
A jelenlegi bankszabályozási rendszer azonban erre nem alkalmas, így a puha költségvetési
korlát a bankok esetében inherens jellemző, ami hozzájárul ahhoz, hogy a bankválságok
a pénzügyi rendszer természetes velejárói.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: B52, E5, G21, G28, L5.
