A mesterséges intelligencia (AI) térnyerésével új lehetőségek nyílnak a művészetek,
így a táncművészet számára is. Az AI kezdetben a táncok lejegyzésének gyakorlatát
könnyítette meg, mára innovatív koreográfiai teendőket is ellát. A fenomenológia és
a technológiafilozófia képviselői teoretizálják a lehetséges előnyöket és hátrányokat,
amelyekkel ennek a beláthatatlanul gyorsan fejlődő technológiának a terjedése járhat,
és újfajta ontológiai megközelítéseket sürgetnek. A kutatók az AI-filozófiát a valóságos,
korporeális táncról szerzett ismereteikkel és tapasztalataikkal alapozzák meg, és
egy új, technogenetikus korszak bekövetkeztét jósolják. A tanulmány ezekbe a teóriákba
enged bepillantást, részletesebben kitérve egy kortárs táncfilozófus, Erin Manning
innovatív technogenezis-koncepciójára is.
