A tézisszerű főmondatokból és azokhoz fűzött magyarázatokból felépülő írás a személytelen
tudás lehetőségét vizsgálja. Mivel szubjektum nélküli tudásról értelmetlenség beszélni,
ezért a helyes kiindulókérdés nem az, hogy van-e objektív tudás, hanem hogy mikor
érdemes a tudást megalkotó szubjektum kilététől eltekinteni. Ennek mérlegelésére az
írás több egymással összekapcsolható szempontot javasol, majd megállapítja, hogy a
személytelen tudás ideájának teljesíthetőségét cáfoló különböző filozófiai irányzatok
(szkepticizmus, nominalizmus, posztempirista tudományfilozófia stb.) érveire támaszkodva,
akár az a szélsőséges álláspont is elfoglalható, hogy csakis mások számára közvetíthetetlen
szolipszisztikus tudás létezik. Ez az álláspont azonban teljes mértékben haszontalan,
s éppen ezért érdemes a hagyományos megközelítést megfordítani. Ne abból induljunk
ki, hogy létezhet objektív (értsd: szubjektumnélküli) tudás, mely azonban legtöbbször
különböző szubjektív elemektől szennyezett, hanem inkább abból, hogy a sokféle személyes
tudás bizonyos pontokon összekapcsolható, s ezért lehetséges a sikeres kommunikáció.
