Disszertációmban a szélsőjobboldal előre törését vizsgálom az 1939. évi országgyűlési
választások során.
A 2012-ben elindult kutatás kitér a választások politikai előzményeire, a kampány
menetére egészen lokális szinteken vizsgálva, az eredmények elemzésére, a választások
fogadtatására és utóhatásaira.
Továbbá keresi a választ arra a kérdésre, hogy a nemzetiszocialista pártok hatalmas
szavazóbázisa milyen összetételű volt. Mivel az 1938. évi választójogi törvény értelmében
a választás titkos volt, így a bázis vizsgálatát nem lehet a korábbi választások módszertanával
végezni.
A szakma több módszer alapján is igyekszik vizsgálni a társadalmi bázist, korra, végzettségre,
foglalkozásra és nemre lebontva. Ezek több, kevesebb eredménnyel mind hasznosíthatóak,
azonban az ismeretlen réseket betöltő konstruálás néha nagyobb, mint a valós rekonstrukció.
Hasznos lehet a megmaradt ajánlási ívek vizsgálata, ahol az egyes pártokat ajánló
személyek adatai fel vannak tüntetve. Azonban az ajánlók és a biztos szavazók közé
nem lehet egyenlőségjelet tenni, már csak a két halmaz mérete miatt sem, így ez a
módszer sem tökéletes. Ennek a vizsgálatnak a módszertanát, előnyeit és hátrányait
igyekszem bemutatni az előadásomban. Nem csupán erre a választásra és erre a pártcsaládra
vonatkoztatva.
A módszertan után a saját kutatási eredményeim főbb elemei is bemutatásra kerülnek,
kor, nem és foglalkozásszerkezet tekintetében, azon kerületek esetében, ahol fenn
maradtak ilyen ívek az országból.
