A neveléstudomány területeinek gazdagítása, határainak tágítása mindenkor hasznosnak
és szükségszerűnek bizonyul gyorsan változó világunkban. Fejlődése során számos más
tudományterülettel mutatott (és mutat) kapcsolódást, és egy-egy részterületen belül
is vizsgálhatóak olyan változók, melyeket a 21. század embere elismer és támogat.
Ebben a tanulmányban a transzgenerációs hatások jelentőségét kívánom röviden bemutatni,
mellyel némileg újrakeretezhetjük az oktatói-nevelői tevékenységet és felelősségvállalást,
továbbá felhívhatjuk a figyelmet az önfejlesztés és pszichoedukáció fontosságára.
A transzgenerációs hatás lényege, hogy a traumatizáltság jeleit mutató egyén valójában
nem volt elszenvedője egy adott negatív eseménynek, csupán az előző generációk traumáit
éli meg a jelenkor aktiváló mechanizmusai (meghatározott eseményei) által (Bánszegi,
2018).A tanulmány az alábbi tematika mentén kíván rámutatni ezen hatások vizsgálatának
jelentőségére:
1. „A lélek születése” a történelemben - Rövid történeti áttekintés és azon események
kiemelése, melyeknek jelentősége volt a pszichoanalízis és fejlődéslélektan kialakulásában
és elterjedésében.
2. Örökölt kódrendszerek és azok hatásmechanizmusa a „kiterjesztett szimbolikus család”
környezetében; Dr. Boreczky Ágnes, a neveléstudomány professzorának definíciója nyomán.
3. Konstruktív életvezetés és szocializált autonómia örökölt családi mintáink tükrében,
továbbá a pozitív pszichológia támogató szerepe az egyén „örökölt sorsának” feltárásában
és kezelésében.
