A tanulmány célja az új mobilitási paradigma néven ismert interdiszciplináris irányzat
bemutatása és kritikai kiértékelése, különös tekintettel arra a programra, amelyet
John Urry fogalmazott meg a szociológia megújítása céljából. Urry írásaiban amellett
érvel, hogy a 21. században jelentkező olyan tendenciák, mint a technológiai újítások
révén egyre fokozódó mobilitás, a növekvő hálózatosodás, hibridizáció és komplexifikáció,
indokolttá teszik a korábbi területiség-központú megközelítés felülvizsgálatát, és
olyan konceptuális keretek és módszertani eljárások kialakítását, amelyek alkalmasak
lehetnek a társadalmi élet átalakuló formáinak tanulmányozására. Jelen írás e program
összefoglalását követően először elméleti, majd módszertani szempontból értékeli az
Urry és szerzőtársai által javasolt újításokat, azután az irányzat folyóiratában,
a Mobilitiesban 2006 és 2023 között megjelent tanulmányok áttekintésével vizsgálja
a mobilitási fordulat hatását. A tanulmány mindezek alapján amellett érvel, hogy az
új mobilitási paradigma képviselői által kínált elméleti és módszertani megfontolások
hiányosságaik ellenére sok tekintetben gazdagíthatják a szociológiai kutatások eszköztárát,
és elősegíthetik bizonyos társadalmi jelenségek árnyaltabb értelmezését, de egységes
paradigmáról nem beszélhetünk. Az Urry által kidolgozott elméleti szintézis nagymértékben
épít más szerzők műveire, és úgy tűnik, hogy a megközelítés újdonsága sok esetben
inkább az általa hivatkozott elméletek sajátja. A vizsgált folyóiratcikkek alapján
arra lehet következtetni, hogy Urry elméleti-módszertani programja a kritikai mobilitáskutatás
területén sem vált egységesen elfogadott értelemzési keretté.
