Bevezetés: A koponya- és agysérüléseket (craniocerebralis traumák) nemzetközileg elfogadott
standardok alapján osztályozzuk, gyakoriságuk és megoszlásuk országonként eltérő.
Magyarországon 100 000 lakosra évente átlagosan 2000 koponyasérülés jut, s ezeknek
legfeljebb a negyede jár kórházi felvétellel. Az elrendelt sürgős CT-vizsgálatok száma
az Egyesült Államokban és hazánkban is a duplájára nőtt az elmúlt 20–30 évben. A készült
koponya-CT-k közel 90%-a bizonyult negatívnak. Az enyhe fejsérülést vagy agyrázkódást
szenvedett betegek rövid ideig tartó eszméletvesztésről, átmeneti fejfájásról, retrograd
amnesiáról vagy dezorientációról számolnak be, a GCS (Glasgow-i Coma Skála) szerinti
13–15-ös értékű tudatállapot mellett. Fizikális vizsgálat után ezek a betegek sürgősségi
osztályon való megfigyelést követően elbocsáthatók lehetnek, mivel az eddigi gyakorlat
alapján az elvégzett koponya-CT-vizsgálat kóros eltéréseket nem igazolt. Célkitűzés:
A CT nem hatékony használata jelentősen növeli a betegek felesleges sugárterhelését,
valamint az egészségügyi ellátás költségeit is. Ezek mérséklésére többféle, külföldön
már jól bevált szabályozási rendszer van érvényben, amelyek azonban hazánkban még
nem váltak rutinszerűen alkalmazhatóvá. Saját beteganyagunk adatainak áttekintésével
azt vizsgáltuk, hogy szükséges volt-e minden esetben a koponya-CT-vizsgálat. Módszer:
Megvizsgáltuk a Békés Vármegyei Központi Kórház Sürgősségi Osztályán jelentkező koponyasérült
betegek ellátási gyakorlatát. Eredmények: Retrospektív elemzésünk alapján a Kanadai
Koponya CT Szabályt alkalmazva a sürgős koponya-CT-vizsgálatok száma kb. 70%-kal lett
volna csökkenthető. Következtetés: A külföldön már alkalmazott standard rendszerek
hazai használatával lehetőség nyílna az enyhe fejsérültek ellátási hatékonyságának
javítására a magyarországi sürgősségi betegellátó osztályokon is. Orv Hetil. 2024;
165(14): 538–544.
