Bevezetés: A várandósok dohányzása számos szülészeti és neonatológiai szövődményt
okozhat. Megelőzésükre szervezetileg kiváló lehetőség a gondozásba vételkor a dohányzói
status védőnői felmérése, majd a háziorvosokkal együtt a várandósok támogatása a dohányzás
szünetelése vagy a leszokás érdekében. Célkitűzés: Egy mintaszerű rendszer felépítésére
Nyíregyházán modellkísérletet végeztünk a városi védőnői hálózatban 2019. október
1. és 2021. március 31. között, gondozásra jelentkezett várandósok körében. Módszer:
Papíralapú kérdőíveink kitöltését a védőnők végezték a gondozásba vételkor a várandósok
válaszai alapján. A legfőbb biometriai, szociodemográfiai és családtervezési adatokon
(9 kérdés) túl a dohányzási (cigarettázási) szokásokat, a környezeti dohányfüstártalmat
és a dohányzás ártalmasságának ismeretét vizsgáltuk (9 kérdés). A statisztikai vizsgálatot
frekvencia- és kereszttáblás elemzéssel végeztük. Szignifikánsnak fogadtuk el az eredményeket
p<0,05 értékkel. Eredmények: A gondozásba vett összes várandós (n = 1761) közül 1548
(87,9%) válaszolt a kérdéseinkre. Mintánk átlagéletkora 30,2 év (min./max.: 15/48)
volt, gondozásba vételük átlagosan a várandósság 10,8. hetében (min./max.: 6/34) történt.
Jelentős volt a magasabb fokú iskolai végzettséggel (középfokú 46,0%, felsőfokú 42,8%)
rendelkezők aránya. A roma nemzetiség aránya 4,2% volt. Tervezett volt a várandósság
88,5%-ban. Soha nem dohányzott 46,5%. Dohányzói anamnézise volt 53,5%-nak. A teljes
mintából 10,1% folytatta a dohányzást, de 42,5% korábbi dohányos azt állította, hogy
aktuálisan nem cigarettázik. A férjek/élettársak (n = 1493) részéről 30,3%-ban fordult
elő környezeti dohányfüstártalom. Minden várandós (98,9%) tisztában volt a dohányzás
magzatkárosító hatásával. Következtetés: Nagyvárosi környezetben a magasabb szintű
iskolai végzettség hozzájárult a dohányzás magzatkárosító hatásának ismeretéhez. A
várandósság alatt tovább folytatott dohányzásban a romák szignifikánsan hátrányosabb
helyzetben voltak a nem romákkal szemben. Másodlagos dohányfüstártalom szempontjából
nagyon kedvezőtlen volt a férj/élettárs dohányzásának csaknem egyharmados aránya.
Az alapellátás a legegyszerűbben a védőnők révén érheti el a dohányzás által különösen
veszélyeztetett populációt. Részükre a bemutatott módszerrel a háziorvos és a védőnő
az adatok alapján célzottan végezheti a dohányzással kapcsolatban az alapellátás kompetenciájába
tartozó szünetelés/leszokás támogatást. Orv Hetil. 2024; 165(14): 545–552.
