Amikor valami hat ránk, akkor az első jó vagy rossz benyomás tükrében értelmezni próbáljuk,
ez segít bennünket átélni és megoldást találni a feladatra. Tapasztalataink nem vesznek
kárba, hiszen családon belül átadjuk utódainknak, közösségi szinten megtanítjuk a
fiatalabb nemzedéknek, társadalmi szinten pedig a kultúrába emeljük. Ez a tanulmány
egy nagyobb kutatómunka része, amely a középkor fogyatékosságtörténetét hivatott interdiszciplináris
megközelítésben feldolgozni. Alapja az a három nagy klímaperiódus, amely voltaképpen
korai, virágzó és késői középkorra tagolja ezt az ezer évet. Nagyon kevés a fogyatékos
személyekre a fogyatékosságra utaló, vagy egyértelműen erre hivatkozó forrásanyag.
Többnyire a rendelkezésre álló közvetett információkból, adatokból kell összegyűjteni
mindazokat, amelyek segíthetnek meghatározni és értelmezni a középkor világát a fogyatékosság
vonatkozásában. Ilyenek az éghajlati változások is, amelyek a növénytermesztés és
állattenyésztés lehetőségei révén befolyásolták a különböző társadalmi csoportok táplálkozását,
ruházkodását és lakhatását, ezzel együtt természetesen egészségügyi körülményeit.
A történelem során (és napjainkban is) a gyermekszegénységben nem az legszörnyűbb,
hogy szegény gyermek szegény, hanem az, hogy ezáltal már magzati fejlődésének szakaszától
meg van fosztva olyan szükségletektől, amelyek egész életét meghatározóan befolyásolják
majd. Arra próbálunk most választ keresni, hogy a középkor három nagy kortörténeti
egységére vonatkozóan mit jelentett, és hogyan követhető mindez nyomon a rendelkezésemre
álló forrásokban. Módszertanát tekintve munkám a legújabb nemzetközi német és angol
nyelvű kutatásokat, szakirodalmakat is tartalomelemző, értékelő módon beemelő, összefoglaló,
alapkutatás. A fogyatékossággal kapcsolatos tudományos érdeklődés csupán néhány évtizedes
múltra tekint vissza és Disability Study néven van jelen az akadémiai köztudatban.
A hazai neveléstudomány történeti kutatásaiban csak az elmúlt évtizedben kapott teret
a fogyatékosságtörténet. A gyógypedagógia 18. századi megjelenése óta általánosan
a medikális modell, azaz a gyógyíthatóság és fejleszthetőség került előtérbe, ezt
egészítette ki a törvényhozás jogi modellje, amely az önrendelkezési és a társadalmi
részvétel jogait szabályozta. A szociális és gazdasági modell már közelebb áll kutatásom
lényegéhez és a társadalmi részvétel lehetőségeit keresve próbálja az elfogadás és
elutasítás struktúráit kiegyenlíteni. A történeti vizsgálatok beemelik a vallási és
filozófiai modellt is, hiszen szerves részei voltak a mindennapoknak, valamint az
antropológiai modellt, mint jelen kutatásom is az embervilágot hivatott részletesebben
vizsgálni. Az ember a kultúra része, hiszen ő maga alkotja a kultúrát! Így a fenti
vizsgálati modellek mindegyike fontos és nélkülözhetetlen elem marad.
