Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós otthoni noninvazív
légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte. Magyarországon ma még kevés
adat áll rendelkezésre előfordulásáról és kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés
finanszírozási és terápiás lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés: Vizsgálatunk
célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési Programjában gondozott
OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit elemezzük, különös tekintettel
a betegek hosszú távú túlélésére. Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az
OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018. 01.
01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk
be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%) esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig
akut légzési elégtelenség kezelését követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát
követően a betegek 96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával.
A kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát használták
a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető volt a normocapnia.
A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67 hónap) alatt átlagosan
32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig terjedt. Számításunk alapján
a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek
a protokoll szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai
eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre számíthatnak.
Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392.
