Hazai orvosképző helyeinken az emberi test szerkezetét az anatómia, szövet- és fejlődéstan
egységében tanítjuk. Ez a dolgozat áttekinti és gondolatokat fogalmaz meg tárgyunk
jelenével és jövőjével kapcsolatban. Az orvosképzés sarokkövét jelentő anatómiaoktatásnak
úgy kell választ adnia a rohamléptékben fejlődő orvostudomány kérdéseire és igényeire,
hogy mindeközben egy megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez igazodó orvosképzést
kell szolgálnia. Oktatógárdánknak olyan hallgatókkal kell közösen fáradoznia a tudás
átadásán, akik egy digitális, sokszor virtuális világban nőttek fel, de nagyon is
valóságos, gyakorlati képzés során kell orvossá válniuk. A tudás átadásának új módszertanával
kell kiegészítenünk a valóságot megmutató jógyakorlatot, melyben a makroszkópos anatómiai
tudást a boncasztalnál, a mikroszkópos anatómiai tudást a mikroszkóp mellett értetjük
meg, s ebben a fejlődéstani ismeretek nélkülözhetetlen és folyamatos kiinduló- és
támpontot adnak. A korlátozott számú előadások a tényközlés helyett a megértetést,
a gyakorlatok a megtapasztalást kell hogy szolgálják, míg a vizsgák egy tanár-diák
komplementer képességei mentén átadott tudásanyag objektív, igényes tükrét kell hogy
nyújtsák. Új és leendő anatómus munkatársaink számára a tudományos munka és a kiérdemelt
függetlenség jövőjét kell láttatnunk és biztosítanunk, melyben a rezidens- és szakorvosképzés,
valamint a makroszkópos anatómiai témájú tudományos témák, munkatervek felé való gondolkodás
nyit új utakat. Ápoljuk és gyakoroljuk, ami magyar és nemzetközi képzésünk visszajelzései
alapján kiváló és igényelt, de keresnünk kell tárgyunk további helyét és lehetőségét
mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben és a tudományban. Orv Hetil. 2024;
165(9): 323–331.
