„A közművelődés ügye iránt elkötelezett báró”

Garai, Imre [Garai, Imre (pedagógiatörténet), szerző] Neveléstudományi Intézet (ELTE / PPK)

Magyar nyelvű Szakcikk (Folyóiratcikk) Tudományos
Megjelent: MAGYAR TUDOMÁNY 0025-0325 1588-1245 185 (3) pp. 376-387 2024
  • Irodalomtudományi Bizottság: A
  • Néprajztudományi Bizottság: A
  • Orientalisztikai Tudományos Bizottság: A
  • Filozófiai Tudományos Bizottság: A
  • Pedagógiai Tudományos Bizottság: A
  • Pszichológiai Tudományos Bizottság: A
  • IV. Agrártudományok Osztálya: A
  • Demográfiai Osztályközi Állandó Bizottság: B hazai
  • Gazdaságtudományi Doktori Minősítő Bizottság: B hazai
  • Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Doktori Bizottság: B hazai
  • Regionális Tudományok Bizottsága: B hazai
  • Szociológiai Tudományos Bizottság: B hazai
  • Állam- és Jogtudományi Bizottság: B hazai
  • Politikatudományi Bizottság: C hazai
Azonosítók
A tanulmány a 175 éve született Eötvös Loránd tanárképzésben játszott szerepét és az általa 1899-ben létrehozott tanárképzési intézményrendszer sorsát vizsgálja a két világháború között. Az Eötvös által megalkotott intézményrendszer alkotóelemeit tekintve megegyezik az 1927 utáni tanárképzés intézményeivel, de működési alapelveik alapjaiban térnek el a dualista éra intézményrendszerétől. A kutatási kérdések megválaszolására egy deduktív, idiografikus jellegű kutatás keretein belül kerül sor, az elsődleges (levéltári) és a másodlagos (szakirodalmi) forráso- kat a levéltári és a szakirodalmi dokumentumok elemzésének módszereivel vizsgálva. Az ered- mények interpretációjában a professzióelméletek kritikai megközelítéséhez kapcsolódó fogal- mi keretrendszer került alkalmazásra. Eötvös Loránd 1899-es tanárképzési reformjainak alapelve az intézményi autonómián nyugodott, kijelölve az addigra kialakult intézmények helyét a tanári teoretikus felkészülésben, valamint a professzionalitás és a professzionalizmus formálásában. A tudós tanárság koncepciójának megalkotása a hatásköri vitákat részben egy francia mintá- ra alapított internátus segítségével juttatta nyugvópontra. A két világháború közötti időszak oktatáspolitikájának legfőbb törekvése a professzionalitás és a professzionalizmus egységes és valamennyi tanárjelöltre való kiterjedésében ragadható meg. A standardizáció ugyanakkor le- hetőséget adott a tanárjelöltek mellett a tanárképzés intézményeinek szorosabb állami kontroll alá vonására, ami a tanárképzés neohumanista alapokon nyugvó eszmei alapjait felbontotta, és így a tanárképzés egészét deprofesszionalizációs pályára helyezte.
Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
2024-05-22 07:40