A hidegháborús politika a második világháborút követően átformálta a vezető országok
politikáját és katonai gondolkodását. A hidegháború évtizedeken át tartó folyamatos
versengése
olyan technikai fejlődést hozott, amelyet azelőtt nem látott a világ. Az állandó agresszió
mellett
egyúttal ott volt az együttműködés lehetősége is. A két nagyhatalom győzelmi vágya
az
emberiség javát szolgáló új irányt nyitott meg, a világűr felfedezésének régi vágyának
beteljesülésével. A technikai fejlődés valamennyi ország javára volt nem elhanyagolva
azt a
tényt, hogy az űrversenynek köszönhetően ismertük meg mindennapi életünket alkotó
tényezők
pontos folyamatát és alakítottuk életünket. A szembenálló felek sokáig nem tudták
ki fog
kikerülni győztesen, valamennyi állami és katonai vezető a bő harminc évig tartó versenyben
folyamatosan, rendszeresen foglalkozott az űrverseny során kialakult kérdésekkel,
haladási
irányokkal. Számos ország már a hidegháború kezdetén felismerte az űrtechnika jelentőségét,
azonban a versengő USA és Szovjetunió mellett nem igazán értek el számottevő eredményt.
Ez
természetesen változott a hidegháború további szakaszában, egyre több ország kapcsolódott
be
a technikai fejlesztésekbe, azonban a versenybe továbbra sem tudtak részt venni. A
második
világháborúban az addigi vezető hatalmak meggyengültek, illetve a fellépő új ideológiai
eszmék térhódítása állandó kihívást jelentett a két szuperhatalom számára, amelybe
beletartozott az űrverseny során elért eredmények ugyancsak ideológiai alapokon történő
bemutatása. Az űrverseny kezdetén még inkább ebbe az irányba gondolkoztak, azonban
a világ
fokozatosan rájött arra, hogy ez a külső pont (űr) cél lehet minden országnak abba
az irányba,
hogy fejlődést érjen el mind technikailag-katonailag, mind gazdaságilag. A Szovjetunió,
ha el
is bukott a technikai és gazdasági versenyben, de a felbomlását követően újabb és
erősebb
kihívójává vált a nyugati világnak, egyben újjáépítve szövetségesi rendszerét.
