Bevezetés: A cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában kiemelkedő szerepet
játszanak a sztatinok. Az akut myocardialis infarktust követően az „evidence-based”
gyógyszeres terápia egyik meghatározó eleme a sztatinkezelés. Célkitűzés: A szerzők
célja a sztatinterápia ötéves perzisztenciájának vizsgálata és az egyes hatóanyagok
terápiahűségének összehasonlítása volt, akut szívizominfarktust követően. Módszer:
A szerzők először azokat a betegeket választották ki az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár adatbázisából, akik 2009. 01. 01. és 2009. 12. 31. között akut szívizominfarktus
BNO-kódjaival szerepeltek. Ezt követően azokat a betegeket emelték ki, akik ebben
az időszakban bármely sztatin hatóanyag receptjét kiváltották, és a beválasztást megelőző
egy évben sztatinrecept-kiváltással nem rendelkeztek. Minden beteg sztatinrecept-kiváltását
5 évig követték 60 napos „grace” periódust tolerálva. A vizsgált időszak alatt elhunyt
betegeket kizárták a vizsgálatból. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis
klasszikus eszköztárát alkalmazták, amelynél a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének
abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: 6192 beteg felelt meg a beválasztási követelményeknek.
A rozuvasztatin ötéves perzisztenciája 24,40%, a fluvasztatiné 16,79%, az atorvasztatiné
15,47%, míg a szimvasztatiné 11,46% volt. A sztatinszedés – megengedve a „switch”-et
az egyes hatóanyagok között – ötéves perzisztenciája 30,48% volt. A rozuvasztatinhoz
(referencia) képest az atorvasztatin elhagyásának kockázata 37%-ponttal (HR = 1,37,
95% CI: 1,29–1,46 p<0,001), a fluvasztatiné 65%-pontttal (HR = 1,65, 95% CI: 1,47–1,85,
p<0,001), míg a szimvasztatiné 66%-ponttal (HR = 1,66, 95% CI: 1,36–2,00, p<0,001)
volt nagyobb. A 60 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 9,4 hónap volt a
szimvasztatin, 18,5 hónap a fluvasztatin, 22,3 hónap az atorvasztatin, míg 28,4 hónap
a rozuvasztatin esetében. Következtetés: A szerzők akut szívizominfarktuson átesett
betegek ötéves sztatinszedését vizsgálva megállapították, hogy jelentősen csökken
a terápiahűség ennyi idő elteltével, illetve jelentős különbségek mutatkoztak az egyes
sztatin hatóanyagok között. A legmagasabb ötéves perzisztenciával a rozuvasztatin
rendelkezett. Orv Hetil. 2024; 165(5): 171–176.
