A Pécsi Tudományegyetem immár 21 éve mondhatja el magáról, hogy egy külön- leges,
országosan is unikális kutatásnak ad otthont: a 2011-ben Szekszárdon megalakult, az
akkori Illyés Gyula Kar, a mai Kultúratudományi Pedagógusképző és Vidékfej- lesztési
Kar keretei között működő Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi
Kutatócsoport tudományos munkájának. A Kutatócsoport 35 külföldi és magyarországi
tagja jól reprezentálja a kutatások tudományterületeit. A nemzetközi és hazai egyetemek
jogtörténészei és etnográfusai, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz legnevesebb
európai és hazai kutatói, a néprajz- tudomány, az antropológia, a társadalom- és történettudomány,
a levéltári, a muzeológiai kutatások képviselői valamennyien Tárkány Szücs Ernőt,
a magyar jogi néprajz nemzetközi hírű képviselőjét tekintik elődüknek, szellemi atyjuknak.
A Kutatócsoport neve mára már tudományos védjeggyé vált. A névjegyen pedig ott szerepel
11 nemzetközi interdiszciplináris konferencia és a Kutatócsoport könyvsorozatának,
a Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kiskönyvtárnak most megjelenő 11., a magyar
jogi néprajz, jogi kultúrtörténet legújabb kutatási eredményeit bemutató tanulmánykötete.
A kutatóműhely tagjai Prof. dr. Nagy Janka Teodóra PhD elnök és Prof. Dr. Mezey Barna
DSc. társelnök vezetésével feladatuknak tekintik a jogi néprajz, jogi kultúrtörténet
kutatási eredményeinek népszerűsítését, a tudományos programok szervezését, a rendszeres
tapasztalatcserét, a nemzetközi és hazai kutatási együttműködések megvalósítását,
a Tárkány Szücs-i életmű gondozását, a hazai „élő jogszokások" feltérképezését és
rendszerezését, illetve ezek közvetítését a jogalkotás és a jog- alkalmazás számára.
Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a Kutatócsoport tevékenységét névadójának fia,
Dr. Tárkány Szücs Attila, a Vásárhelyi Testamentum Alapítvány kurátora támogatásával
valósítja meg. A Pécsi Tudományegyetem és az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány,
mint fenntartó az egyetemi autonómia tiszteletben tartása mellett rendkívül fontosnak
tartja és a jövőben akár önálló szervezeti keretek között is támogatni kívánja a Kutatócsoport
munkáját, amelyek úgy szólnak a múltról, a jövőről és a fenntarthatóságról, hogy közben
a jelen bonyolult világában is segítenek eligazodni. Az egyetem egyet jelent a fenntarthatósággal:
a ma egyetemi polgárai az elkövetkező évtizedek társadalom-, gazdaság- és kultúraformálói,
érték-, illetve értékrend- teremtői. Komoly felelősség, milyen példát mutatunk számukra,
hogyan készítjük fel őket a nemzedékükre váró kihívásokra. Nem mindegy, hogy majd
a jólét egyszerű el- érését, vagy a jóllét megvalósítását fogalmazzák meg célként.
Hogy ezeréves történelmünket, a sokszínűség gazdagította magyar kultúrát, a nemzedékek
és közösségek szokásokban, jogszokásokban, szokásnormákban megőrzött testamentumát
mennyiben tekintik értéknek, kiteljesítendő életminőségnek. Az „élő népi jogszokások"
a magyar nemzeti emlékezet különleges értékei, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták
a magyarság életét, ma is nemzeti identitásunk elidegeníthetetlen részei. A „fent"
írott, törvények alkotta joga mellett a „lent", azaz a magyar nép legszélesebb rétegeinek
mindennapjaiban a jogszokások évszázadokon át változó, de ma is eleven világa jelentette
és jelenti a nemzeti össze- tartozás, a közösségi kohézió alapját. Ez volt az üzenete
a „Hazai élő jogszokások" címmel 2023. május 31-én Pécsett, június 1-én Szekszárdon
megrendezett nemzetközi interdiszciplináris konferenciának is, és ezek a gondolatok
köszönnek vissza, kerülnek tovább gondolásra a most megjelenő „Élő jogszokások – Jogi
néprajzi és jogtörténeti tanulmányok” kötetben. A Pécsi Tudományegyetem és az Universitas
Quinqueecclesiensis Alapítvány Kuratóriuma fontosnak tartja és támogatja a Tárkány
Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport kutatási eredményeinek
mind szélesebb körben történő meg- ismertetését, a nemzeti hagyományokon alapuló sajátosságok
nemzetközi színterén történő felmutatását. Személyesen azt kívánom, váljanak fenntarthatóakká
a jogi néprajzi, jogi kultúrtörténeti, történeti és néprajzi kutatások eredményei
- közöttük az „élő népi jogszokásokon" keresztül a nemzettudat, a nemzeti önértékelés,
a nemzeti identitás erősítése - a fiatal kutató- és jogértő, továbbá jogalkotó és
jogalkalmazó generációknak történő átadással.
