Ahhoz, hogy a jövőbeni energiaellátás kérdéseivel érdemben foglalkozni lehessen, mindenekelőtt
tisztázatlan definícióktól, valamint a fizikai valóságtól messze elrugaszkodó narratíváktól
kell megszabadulni. Látva a drámai európai energiaügyi fejleményeket, és átérezve
a hazai energiapolitikáért viselt közös felelősségünket, a Professzorok Batthyány
Köre 2022 nyarán létrejött energia munkacsoportjának tagjai szükségesnek érzik a felmerült
alapkérdések összefoglalását.
Civilizációnk alapja az energia. Energiahordozóink természeti energiák átalakításából
származnak. Az emberiség, amelynek össztömege a teljes földi biomassza mindössze 0,01
százaléka, a természeti energiaáramlás csupán néhány tizedszázalékát használja. A
természetből felhasznált energia 1800-tól napjainkig globálisan körülbelül annyi (40
ZJ), amennyi a 2004. december 26-ai indonéziai földrengés teljes energiája volt. A
Föld-ember viszony alapkérdéseire, így az energiakérdésre adható válaszok nagyban
függenek attól, hogy milyen emberi értékrendből indulunk ki. Többek között attól,
hogy elismerjük-e: a természet lehet szebb is az ember által. Különösen kritikus a
kérdés megválaszolása akkor, amikor a környezetvédelmet és a klímavédelmet oly sokan
összemossák.
A klímacélokra hivatkozó dekarbonizáció (2030-ig 55 % CO2-kibocsátás-csökkentés, 2050-ig
„nettó nulla” kibocsátás) a jelenlegi energiahordozó-felhasználás négyötödét kitevő
szénalapú energia megvonását jelenti. Miután a szén (carbon) a világegyetem negyedik
leggyakoribb eleme és a földi élet alapja, maga a dekarbonizáció kifejezés a következményeket
illetően súlyos félreértésekre ad lehetőséget.
Az erőltetett gyors energia-átmenet szükségességét és lehetőségét alátámasztó megvalósíthatósági-
és hatástanulmányok nem léteznek. Mi több, a kiváltó „megújuló” energiafajtákként
beharangozott szél- és napenergia-előállítás terén szerzett – elsősorban német – tapasztalatok
kiábrándítóak. Másfelől, a szélkerekek és napelemek egyetlen generációjának (20–25
év) előállításához és működtetéséhez szükséges fém-, ritkafém- és grafitigény ugyanis
sokkal nagyobb, mint az ismert kitermelhető mennyiségek.
Nyersanyag- és területszükségletük óriási, amortizációjuk után a tetemes mennyiségű
veszélyes hulladék visszaforgatása megoldatlan. Energiamegtérülési mutatójuk (EROI)
csekély, szemben az atom-, a víz-, a fosszilis energia magas (~80, ~50, ~20) EROI-jával.
A dekarbonizáció, mint politikai cél erőltetése gazdasági-szociális hanyatlásba visz.
Az állítólagos klímavészhelyzettel való indoklás sántít. A természeti erőforrások
és környezeti hatásaik lelkiismeretes mérlegelése egy lassú, folytonos energia-átmenetet
sugall egyre hatékonyabb energiaforrások felé, úgy, ahogyan a történelem folyamán
ez idáig is történt.
E tanulmányban – a PBK által képviselt erkölcsi-világnézeti alapokon állva – e rendkívül
összetett és egymással kölcsönható témakörökhöz igyekszünk közérthető áttekintést
adni, segíteni az eligazodásban és az alkalmazkodásban. A fenntartható fejlődés fogalmára
is egzakt definíciót ajánlunk.
Ami a közvetlen kihívásokat illeti: az Északi Áramlat elleni terrorakció fenyegetően
bizonytalan jövőt vetít elénk. Az energiabiztonság a hazai fosszilis alapú villamosenergia-termelés
fokozását kívánja, megfelelő belbiztonsági védelem mellett. A jelenlegi (energia)termelő
egységek termelési kapacitásának rövidtávon megvalósítható növelése érdekében javasoljuk
a technikai lehetőségek és költségek felmérését; középtávon megvizsgálni a korábban
tervezett, de különböző okokból ejtett kőszén- és szénhidrogén kutatási és -termelési
elképzelések reaktiválásának lehetőségét; valamint új, hazai és regionális földtani
példák alapján perspektivikus kőszén- és szénhidrogén-előfordulási helyek, földalatti
alakulatok mielőbbi
megkutatását. Az ún. megújulók terén mutatkozó természeti lehetőségeinket is józanul
kell mérlegelni. A vízenergia terén egy teljes, politikamentes újragondolás kínálkozik
lehetséges legfontosabb célkitűzésként, az egyéb megújuló energiák terén pedig a helyi
felhasználás szorgalmazása. Villamosenergia-hálózatra szél- és naperőművi energiát
csak a szivattyús energiatározók kapacitása mértékéig indokolt rákötni.
