Bevezetés: A mitrális prolapszus ritka, de klinikailag nem elhanyagolható aritmogén
formája malignus kamrai ritmuszavarokhoz és hirtelen szívhalálhoz is vezethet. Célunk
az aritmogén mitrális prolapszus szindróma (AMVP) jellemzőinek multimodális feltérképezése
volt, különös tekintettel azokra a paraméterekre, amelyek alkalmasak lehetnek az aritmiarizikó
becslésére. Betegek és módszerek: 44, mitrális prolapszussal és mitrális anularis
diszjunkcióval egyaránt rendelkező beteg részletes kivizsgálását végeztük el, amely
tartalmazta az anamnézis és panaszok felmérését, vérnyomásmérést, 12 elvezetéses EKG-t,
24 órás Holtert, transztorakális echokardiográfi a- és szív-mágnesesrezonancia- (CMR-)
vizsgálatot. Betegeinket az Európai Kardiológus Társaság konszenzusdokumentumának
kritériumrendszere szerint osztottuk aritmogén és nem aritmogén csoportra. Speckle
tracking echokardiográfi a segítségével bal kamrai longitudinálisstrain-mérést végeztünk
és a mért értékeket egy 20 főből álló, egészséges kontrollcsoport strainértékeivel
is összevetettük. Eredmények: A betegek 53%-ánál volt inferior T-hullám-eltérés a
nyugalmi EKG-n, 74% panaszolt palpitációt. A syncope előfordulása magasabb volt az
aritmogén csoportban (42,1% vs. 12,5%; p=0,038). A betegek 86,4%-ában a mitrális regurgitáció
nem haladta meg a közepes súlyosságot. 3D-echokardiográfi a során mért bal kamrai
térfogat értékek a normáltartomány felső határát meghaladták, normál bal kamrai ejekciós
frakció mellett. A prolapszusos betegek esetében a globális longitudinális strain
értéke szignifi kánsan alacsonyabb volt az egészséges kontrollcsoporthoz képest (–20,3±2,4%
vs. –21,9±2,0%; p=0,019). A bazális inferolaterális (–22,2±8,8 vs. –28,8±7,0; p=0,008)
és inferior (–13,2±6,3 vs. –20,9±4,1; p=0,001) szegmentális strain értékei szignifi
kánsan kisebbek voltak a prolapszusos, mint az egészséges kontrollcsoportban. A CMR-felvételeken
a betegek 47%-ában ábrázolódott késői kontrasztanyag-halmozás (LGE) az inferolaterális
régióban. Következtetések: Az inferior EKG-eltérések és a palpitáció gyakori jelenség
mitrális prolapszusos betegekben, azonban alacsony specifi citásuk miatt az aritmiarizikó
becslésére nem alkalmasak. Ezzel szemben a syncope alarmírozó jelnek tekinthető. A
szegmentális longitudinális strain eltérései jellegzetes mintázatot mutatnak, és az
LGE is hasonló lokalizációban jelenik meg, így a bazális inferolaterális szegmentum
kiemelt szerepe feltételezhető az AMVP-betegekben.
