COVID-19-betegeknél a betegség súlyosságától függően jelentős arányban fordulhatnak
elő artériás és vénás tromboembóliás események, amelyek a fertőzés magas mortalitásáért
is felelősek. A tromboembóliás események gyakorisága meghaladja más vírusinfekciók
(pl. influenza) kapcsán észlelt arányokat. A SARS-CoV-2 koronavírus és az immunválasz
jelentős prokoaguláns szerepét hangsúlyozva a szakirodalom önálló COVID coagulopathiaként
említi a kialakult véralvadási zavart, amelynek megelőzése nagy kihívást jelent a
napi gyakorlatban. Szerencsére nemzetközi adatok alapján a folyamatosan mutálódó vírus
új variánsai az omikron-változattól kezdve szelídebb betegséget és kisebb tromboembóliás
kockázatot jelentenek, de kérdéses, hogy ez a kockázat a jövőbeli variánsok mellett
miként alakul. Jelen tanulmány célja, hogy összegezze a COVID-coagulopathia jellemzőit
és patofiziológiai hátterét, valamint bemutassa azokat a klinikai vizsgálati eredményeket,
amelyeket ezen szövődmények kivédése céljából végeztek, kiemelve az antikoaguláns
és vérlemezkegátló kezelés lehetséges jelentőségét.
