A daganatos betegeknél a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia a második leggyakoribb
halálokot jelentik a daganatprogresszió után. Előfordulásuk folyamatosan növekedett
az elmúlt évtizedekben és ez várhatóan így lesz a jövőben is. A vénás tromboembólia
a morbiditás és mortalitás közvetlen növelésén túl egyes onkoterápiás szerek felfüggesztéséhez
is vezethet, és ezáltal ronthatja az onkológiai kimenetelt. Érthető tehát, hogy a
vénás tromboembóliák kockázatának felmérése, megelőzése és kezelése a szupportív onkoterápia
elengedhetetlen része. Erre vonatkozóan számos klinikai vizsgálat és metaanalízis
áll rendelkezésre, amelyek a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlások alapjául szolgálnak.
Az onkológiában a profilaktikus és terápiás antikoagulálásnak továbbra is elsődlegesen
választandó szerei a kis molekulatömegű heparinok, de új szereplőként megjelentek
a direkt aktivált X-es faktor gátló orális szerek is (apixaban, edoxaban, rivaroxaban).
Egyelőre a terápiás és a szekunder profilaxisra rendelkezik az apixaban és a rivaroxaban
törzskönyvi indikációval, a primer profilaxisra továbbra is a kis molekulatömegű heparinok
javasolhatóak. A direkt trombingátló dabigatrannal nem történt randomizált kontrollált
vizsgálat daganatos betegeknél a mélyvénás tromboembólia megelőzésére vagy kezelésére
vonatkozóan. Munkánkban rövid áttekintést nyújtunk a daganatos betegek vénás tromboembóliás
eseményeinek kezelésére és megelőzésére vonatkozó aktuális irányelvekről.
