Az IFRS 9 számviteli sztenderd, várható veszteségalapú értékvesztés-képzésének megjelenésével
a banki gyakorlatban is elkerülhetetlenné vált olyan modellek használata, amelyek
a banki default-ráták és egyes makrováltozók (GDP, munkanélküliség stb.) közötti kapcsolatot
vizsgálják. Ezekben a modellekben a default-ráta-idősorok stacionaritása az egyik
legkritikusabb tényező. Ezért tanulmányunkban olyan, szemléletes, a gyakorlatban és
kevéssé ideális körülmények között is alkalmazható tanácsokat kívánunk megfogalmazni
a banki szakemberek számára, amelyek segítenek eldönteni, hogy egy rövid, de a stacionaritás-teszteken
megbukó default-ráta-idősort milyen körülmények esetén használhatnak mégis egyszerű,
OLS-alapú regressziós modellekben. Amellett érvelünk, hogyha a default-rátára vonatkozó
előrejelzésekkel szemben elvárás, hogy konzervatívak legyenek, akkor a nemstacionárius
default-ráta-idősorok szerepeltetése az OLS-modellekben nem feltétlenül problémás.