Háttér: A serdülőkor a szorongásos és depressziós zavarok kapcsán magas kockázatúnak
mondható. Kevés adat áll rendelkezésre a szorongás és depresszió kapcsán sürgősségi
gyermekpszichiátriai osztályon pszichés zavar miatt kezelt serdülők körében.
Célkitűzés: Kutatásunk célja a szorongással és a depresszióval kapcsolatos adatok
elemzése klinikai mintán. Vizsgáltuk továbbá egy másik pszichés változó, a reziliencia
szerepét a szorongásos és depressziós tünetek vonatkozásában.
Módszer: 90 főből (50 fiú, 40 lány, átlagéletkor 13,81±2,39 év) álló klinikai mintát
vizsgáltunk, akik a Heim Pál Gyermekkórház sürgősségi pszichiátriai osztályára vagy
ambulanciájára jelentkeztek különböző internalizáló és externalizáló pszichés zavar
fennállása következtében fellépő sürgősségi állapot miatt. Az internalizáló és externalizáló
tünetek fennállását a magyar SDQ kérdőívvel erősítettük meg. A klinikai és demográfiai/kezelési
adatokon kívül a szorongást és depressziót a DASS-21 kérdőívvel, a rezilienciát pedig
a 10 itemes reziliencia skálával (CD RISK) mértük.
Eredmények: A szorongás és depresszió szintje kapcsán különbségek láthatóak a csoporton
belül mind a nemek, mind a gyermekek diagnózistípusának (internalizáló/externalizáló)
vonatkozásában A vizsgálati adatok azt is mutatják, hogy a reziliencia átlagos szintje
a normál értéket nem éri el a vizsgált betegcsoportban: a lányok esetében szignifikánsan
alacsonyabb, mint fiúknál és az internalizálóknál alacsonyabb, mint az externalizálóknál.
A klinikai szintű depresszió és szorongás gyakorisága a csoportban 75%, illetve 71
%. A reziliencia negatívan korrelál a depresszióval és a szorongással.
Következtetés: A reziliencia védőfaktornak bizonyul mind a depresszióval, mind a szorongással
kapcsolatban. A szorongásos és depressziós tünetek kapcsán emiatt a nagyobb tudatosság
és korai terápiás beavatkozás segíthet a tünetek mérséklésében, ezáltal javítva a
klinikai serdülő populáció életminőségét.
